Sokáig úgy tűnt, hogy a New York Knicks megállíthatatlanul robog első bajnoki címe felé 1973 óta.
A Knicks két győzelemmel kezdte az NBA-döntőt San Antonióban, 13 mérkőzéses playoff-veretlenségi sorozattal érkezett haza a Madison Square Gardenbe, és egy újabb sikerrel gyakorlatilag fél kézzel már megfoghatta volna a Larry O’Brien-trófeát.
A Spurs azonban másképp gondolta.
Victor Wembanyama eddigi legjobb döntős teljesítményét nyújtotta, 32 ponttal vezette győzelemre csapatát, San Antonio pedig 115–111-re nyert New Yorkban, ezzel 2–1-re módosította a párharc állását.
A Knicks továbbra is előnyben van, de a döntő most először kezd igazán nyitottnak tűnni.
Wembanyama megérkezett a döntőbe
Az első két mérkőzés után sok szó esett arról, hogy a Spurs szupersztárja még nem tudott olyan hatást gyakorolni a párharcra, mint a konferenciadöntőben az Oklahoma City Thunder ellen.
A harmadik mérkőzésen ez teljesen megváltozott.
Wembanyama 11 dobásból 18-at értékesített, 32 pontot szerzett, emellett 8 lepattanót, 6 gólpasszt és 3 blokkot jegyzett. A negyedik negyedben különösen fontos szerepet vállalt, amikor 10 pontjával segített megőrizni a Spurs előnyét.
Néhány nappal korábban még az eladott labdája és a kihagyott dobása jelentette a döntő fordulópontját. Most ő volt az a játékos, aki visszahozta a Spurs reményeit.
A Spurs végre megtalálta a megoldást
San Antonio az első két mérkőzésen többször is vezetett a hajrában, de nem tudta lezárni a meccseket. Most először látszott úgy, hogy a csapat valóban alkalmazkodott a Knicks játékához.
A Spurs sokkal agresszívebben támadta a festéket, több könnyű kosarat szerzett a gyűrű közeléből, és végre kihasználta azt az atletikusságot, amely egész szezonban az egyik legnagyobb fegyvere volt.
Stephon Castle 23 ponttal zárt, Dylan Harper 13 pontot és 9 lepattanót tett hozzá a padról, míg De’Aaron Fox a hajrá egyik legfontosabb dobását szerezte, amikor 12 másodperccel a vége előtt visszaállította az ötpontos különbséget.
A Spurs emellett tökéletesen dobta a büntetőket a negyedik negyedben, és ez kulcsszerepet játszott a győzelemben.
A Knicks saját hibáit sem tudta eltüntetni
A New York-iak ezúttal nemcsak ellenfelükkel, hanem saját pontatlanságaikkal is küzdöttek.
A Knicks 13 alkalommal adta el a labdát, ezekből pedig 21 Spurs-pont született. San Antonio ezzel szemben csupán 8 labdavesztést követett el, amelyekből New York mindössze 7 pontot tudott szerezni.
Jalen Brunson ugyan 32 ponttal zárt, OG Anunoby pedig 28 pontot tett hozzá, de a csapat több kulcsjátékosa nem tudta hozni megszokott szintjét.
Karl-Anthony Towns a második meccs hőse után ezúttal csak 11 pontig jutott, míg Mikal Bridges egész este faultproblémákkal küszködött.
A Knicks különösen a negyedik negyedben akadozott. A csapat 7 sikeres mezőnykísérlettel zárta az utolsó játékrészt, és hosszú perceken át nem találta azt a ritmust, amely az előző hetekben szinte minden mérkőzésen átsegítette a nehéz pillanatokon.
A döntő most kapott új életet
A Madison Square Garden hangulata így is emlékezetes volt. A Knicks szurkolói 27 év után láthattak ismét döntős mérkőzést hazai pályán, és sokáig úgy tűnt, hogy újabb történelmi estét ünnepelhetnek.
A Spurs azonban végre megmutatta azt az arcát, amely miatt sokan bajnokesélyesként tekintettek rá a szezon során.
A 2–0-s hátrányból 2–1 lett, és ami talán még fontosabb: San Antonio ismét elhitte, hogy megnyerheti ezt a párharcot.
A negyedik mérkőzés előtt a nyomás továbbra is New York oldalán van. A Knicks még mindig két győzelemre van a bajnoki címtől, de egy újabb Spurs-siker teljesen átrajzolhatná a döntő erőviszonyait.
A döntőkben gyakran van egy meccs, amely nemcsak egy győzelmet jelent, hanem egy egész párharc hangulatát megváltoztatja. Nekem ez most pontosan ilyen mérkőzésnek tűnt.
Nem azért, mert a Knicks elveszítette 13 meccses sorozatát, hanem mert először láttuk azt a Spurst, amelyik valóban képes lehet bajnoki szinten reagálni a nehéz helyzetekre.
Wembanyama teljesítménye persze a címlapokra kerül majd, de legalább ilyen fontos volt, hogy a Spurs végre nem roppant össze a hajrában.
Most először érződik úgy, hogy ez a döntő nem négy vagy öt meccsből állhat.
Ha San Antonio ugyanezt az energiát át tudja menteni a negyedik találkozóra, akkor a Knicks számára hirtelen sokkal hosszabb út vezethet a bajnoki címig, mint azt néhány nappal ezelőtt bárki gondolta.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A Hawks hosszú távra döntött Quin Snyder jövőjéről
