Hat héten keresztül szinte minden tökéletesen alakult a New York Knicks számára.
A csapat vesztes helyzetből fordította meg az Atlanta Hawks elleni első körös párharcot, majd sorra söpörte félre ellenfeleit, miközben 13 mérkőzéses playoff-győzelmi sorozatot épített fel.
A San Antonio Spurs elleni döntő első két mérkőzését is megnyerte idegenben, ezért sokan már úgy tekintettek a Knicksre, mint az új bajnokra.
A harmadik mérkőzés azonban emlékeztette New Yorkot arra, hogy a munka még korántsem ért véget.
A Spurs 115–111-es győzelmével 2–1-re szépített a párharcban, és bár a Knicks továbbra is előnyben van, a döntő hangulata néhány nap alatt teljesen megváltozott.
A Spurs végre megmutatta az igazi arcát
Az első két mérkőzés után sokan úgy érezték, hogy San Antonio közelebb volt a győzelemhez, mint azt az eredmények mutatták.
A Spurs több alkalommal is vezetett a hajrában, de nem tudta lezárni a mérkőzéseket. A harmadik találkozón azonban végre összeállt minden.
Victor Wembanyama 32 ponttal, 8 lepattanóval, 6 gólpasszal és 3 blokkal uralta a játékot, Stephon Castle 23 pontot tett hozzá, míg a Spurs fiatal kerete ismét bizonyította, hogy nem ijed meg a legnagyobb színpadoktól sem.
A csapat ráadásul úgy nyert a Madison Square Gardenben, hogy korábban a Nyugati főcsoportdöntő hetedik mérkőzésén is idegenben győzte le a címvédő Oklahoma City Thundert.
A Spurs öltözőjében továbbra is rendíthetetlen az önbizalom.
„A második meccs után is hittük, hogy meg fogjuk nyerni ezt a párharcot” – mondta Castle a győzelmet követően.
A Knicksnek nem pánikolnia kell
A vereség ellenére New York háza táján nincs nyoma kapkodásnak.
Mike Brown szerint a csapat pontosan tudja, hogy sokkal jobban képes játszani annál, mint amit a harmadik mérkőzésen mutatott.
A vezetőedző hangsúlyozta, hogy a játékosok csalódottak, de senki sem esett pánikba.
Jalen Brunson hasonló hangnemben nyilatkozott. A Knicks irányítója szerint a csapat egész szezonban abból merített erőt, hogy a nehéz helyzetekben is összetartott, és ez most sem változik.
A játékosok szerint nincs szükség radikális változtatásokra. Sokkal inkább arra, hogy visszatérjenek azokhoz az alapokhoz, amelyekkel az elmúlt másfél hónapban gyakorlatilag minden ellenfelüket felőrölték.
Van mit kijavítani
A Knicks ugyanakkor pontosan tudja, hogy néhány területen javulnia kell.
A csapat 13 alkalommal adta el a labdát a harmadik mérkőzésen, ezekből pedig 21 Spurs-pont született.
Karl-Anthony Towns támadásban nem tudott akkora hatást gyakorolni a játékra, mint az előző találkozón, miközben Wembanyama egyre jobban érzi, hogyan támadhatja New York védekezését.
A Spurs sztárja az első meccsekhez képest sokkal kényelmesebben jutott helyzetekhez, és egyre több problémát okozott a Knicksnek a festékben és középtávolról is.
Ha New York vissza akarja venni az irányítást a döntőben, ezekre a problémákra gyorsan választ kell találnia.
A negyedik meccs mindent megváltoztathat
Papíron továbbra is a Knicks van kedvezőbb helyzetben. A csapat 2–1-re vezet, és hazai pályán játszhatja a következő mérkőzést.
A valóság azonban ennél árnyaltabb.
Egy Knicks-győzelem esetén New York már 3–1-re vezetne, és egyetlen sikerre kerülne történelmi bajnoki címétől.
Ha viszont a Spurs ismét nyerni tud a Madison Square Gardenben, a párharc 2–2-re módosulna, és minden lendület San Antonio oldalára kerülhetne.
Éppen ezért a negyedik mérkőzés könnyen a teljes döntő legfontosabb összecsapásává válhat.
Most érkezik a Knicks legnagyobb vizsgája
A bajnokcsapatokat nem az különbözteti meg a többiektől, hogy soha nem veszítenek.
Hanem az, hogyan reagálnak, amikor végre mégis vereséget szenvednek.
A Knicks 46 nap után először kapott pofont a rájátszásban. Az elmúlt hetek alapján minden oka megvan rá, hogy bízzon saját magában.
Most azonban először kell ezt a magabiztosságot a gyakorlatban is megmutatnia.
Valahogy az az érzésem, hogy a döntő valójában most kezdődik. Az első két meccs után sokan már a Knicks bajnoki ünneplését tervezték, a harmadik mérkőzés viszont emlékeztetett arra, hogy a Spurs nem véletlenül jutott el idáig.
Engem nem is a vereség ténye lepett meg, hanem az, hogy San Antonio mennyire nyugodtnak és magabiztosnak tűnt a legnagyobb nyomás alatt is.
Most először látjuk, hogyan reagál a Knicks, amikor nem minden az elképzelései szerint alakul.
A következő meccs szerintem nemcsak az állás miatt lesz fontos. Sokkal inkább azért, mert megmutathatja, hogy ez a csapat valóban készen áll-e lezárni egy 53 éve tartó várakozást.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Az NBA szerint fault volt, mégsem büntetik Wembanyamát
