A New York Knicks szurkolói már szinte beletörődtek a vereségbe, amikor a második félidő elején a San Antonio Spurs 29 pontos előnyben volt a Madison Square Gardenben.
Ami ezután történt, arra valószínűleg még évtizedek múlva is emlékezni fognak New Yorkban.
A Knicks történelmi fordítást bemutatva 107–106-ra legyőzte a Spurs együttesét az NBA-döntő negyedik mérkőzésén, és ezzel 3–1-es előnyre tett szert a párharcban.
A győztes kosarat OG Anunoby szerezte 1,2 másodperccel a vége előtt, amikor Jalen Brunson elhibázott tripláját visszatette a gyűrűbe.
Már az első félidőben eldőlt volna?
A Spurs úgy kezdte a mérkőzést, mintha el akarná venni a Knicks összes reményét.
San Antonio már az első negyed végén 41–22-re vezetett, ami NBA-döntős rekordnak számított vendégcsapatként.
A második negyedben sem lassítottak, a félidőre pedig 27 pontos előnnyel vonulhattak az öltözőbe, miközben elképesztő dobóformát mutattak kintről.
A Spurs ekkor gyakorlatilag tökéletes kosárlabdát játszott.
Victor Wembanyama 24 ponttal és 13 lepattanóval uralta a festéket, Dylan Harper pedig 21 pontot tett hozzá a padról érkezve.
A Spurs ekkor már teljes kontroll alatt tartotta a mérkőzést, és úgy tűnt, végre megtalálta azt a játékot, amellyel új életet lehelhet a döntőbe.
A Madison Square Garden hangulata ekkor már messze nem hasonlított egy bajnoki ünnepre.
A Knicks azonban nem adta fel
Ha valamit megtanultunk erről a New York-i csapatról az idei rájátszásban, az az, hogy soha nem szabad leírni.
A Knicks már a keleti döntőben is ledolgozott egy 22 pontos hátrányt Cleveland ellen, és most még ennél is nagyobb feladat várt rá.
A fordulat a harmadik negyedben kezdődött.
A Knicks védekezése teljesen megváltozott, miközben a Spurs támadójátéka fokozatosan szétesett.
A San Antonio egyre nehezebben jutott el a gyűrűig, a korábban pontos triplák pedig sorra kimaradtak. New York egy 13–0-s futással életben tartotta reményeit, és a zárónegyed előtt már csak 15 pont volt a különbség.
A Garden ekkor újra hinni kezdett.
Brunson vezérként állt az élre
A Knicks visszatérésének motorja ismét Jalen Brunson volt.
A New York-iak vezére 36 ponttal és hét gólpasszal zárt, miközben a legfontosabb pillanatokban is vállalta a felelősséget.
A korábbi mérkőzésekhez képest sokkal hatékonyabban játszott, és a negyedik negyedben sorra szerezte a kulcskosarakat.
Mellette OG Anunoby is pályafutása egyik legemlékezetesebb estéjét produkálta.
A kanadai játékos 33 pontot dobott, hét triplát értékesített, majd az utolsó másodpercekben előbb blokkolta De’Aaron Fox ziccerét, aztán megszerezte a győztes kosarat is.
Kevés játékos tudna ennél többet tenni egy döntő mérkőzésének utolsó fél percében.
Egyetlen támadás döntött mindenről
Harminc másodperccel a vége előtt Stephon Castle büntetőivel még a Spurs vezetett.
A Knicks támadhatott az egyenlítésért vagy a győzelemért. Brunson vállalta a dobást, azonban a triplája a gyűrű első pereméről kifelé pattant.
A labda azonban nem a Spurs játékosaihoz került.
OG Anunoby érkezett a legjobb ütemben, magasabbra ugrott mindenkinél, és finoman visszapöckölte a labdát a gyűrűbe. A Madison Square Garden egyetlen pillanat alatt robbant fel.
A Spurs még megpróbálhatott egy utolsó támadást, de Stephon Castle elejtette a bedobást, és ezzel véget ért az NBA-döntők történetének egyik legdrámaibb mérkőzése.
Egy győzelemre a bajnoki címtől
A Knicks ezzel 3–1-es előnybe került a döntőben, és már csak egyetlen siker választja el a franchise-t az első bajnoki címtől 1973 óta.
A másik oldalon a Spurs számára ez a vereség rendkívül fájdalmas lehet.
A fiatal csapat gyakorlatilag a kezében tartotta a mérkőzést, mégis elengedte a történelmi lehetőséget.
Wembanyama 24 ponttal és 13 lepattanóval zárt, de a második félidőben ő sem tudta megállítani a New York-i rohamot.
Most a párharc visszatér San Antonióba, ahol a Spursnek már nincs hibázási lehetősége.
A Knicks pedig egyetlen győzelemre került attól, hogy véget vessen egy több mint fél évszázados várakozásnak.
Nehéz elképzelni, mit jelent ez a győzelem azoknak a Knicks-szurkolóknak, akik egész életükben erre vártak.
Az utolsó bajnoki cím idején még nem létezett az internet, nem volt közösségi média, és a Madison Square Garden környéke is teljesen más világ volt. Azóta generációk nőttek fel úgy, hogy mindig azt hallották: „talán jövőre”.
Ezért érzem úgy, hogy ez a meccs többről szólt egy egyszerű fordításnál. Amikor egy csapat 29 pontos hátrányból visszajön egy NBA-döntőben, az már nem csak taktika vagy statisztika kérdése.
Az már hit kérdése. Hit abban, hogy még nincs vége, akkor sem, amikor szinte mindenki más már lemondott rólad.
Lehet, hogy a Knicks még nem bajnok. Lehet, hogy a Spurs még visszajön a párharcba.
De azt hiszem, szerda este New York kapott valamit, amit régóta keresett: azt az érzést, hogy a történet végre az ő oldalukra fordulhat.
És néha egy sportszurkolónak pontosan erre van szüksége ahhoz, hogy újra higgyen.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
LeBron James elárulta, miből fogja tudni, hogy eljött a visszavonulás ideje
