Két mérkőzés után könnyű lenne azt mondani, hogy az NBA-döntő sorsa gyakorlatilag eldőlt.
A New York Knicks elvette az első két meccset San Antonióban, 2–0-s előnybe került, és hétfő este már a Madison Square Garden közönsége előtt léphet pályára.
Ha valaki csak az eredményeket nézi, valóban úgy tűnhet, hogy New York megállíthatatlanul robog első bajnoki címe felé 1973 óta.
A valóság azonban valamivel összetettebb ennél, és éppen ezért lehet a harmadik mérkőzés az egész döntő legfontosabb összecsapása.
A Knicks elképesztő sorozatban van. Mike Brown csapata sorozatban 13 rájátszásbeli mérkőzést nyert meg, legutóbb április 23-án szenvedett vereséget, és már több mint másfél hónapja nem talált legyőzőre.
Az ilyen szériák általában bajnoki címekhez vezetnek, ráadásul New York nemcsak nyer, hanem szinte minden nehéz helyzetből megtalálja a kiutat.
A második döntős mérkőzésen például 14 pontos előnyt adott le a negyedik negyedben, Jalen Brunson fontos büntetőt hibázott a hajrában, a Spurs pedig az utolsó támadásig életben maradt.
Ennek ellenére a Knicks ismét győztesként hagyta el a pályát.
A 2–0 csalóka lehet
A párharc állása egyértelműnek tűnik, de a játék képe már sokkal árnyaltabb.
A Spurs egyik találkozón sem omlott össze, sőt a második meccsen néhány labdabirtoklás választotta el attól, hogy kiegyenlítse a döntőt.
Victor Wembanyama előtt ott volt a lehetőség a győztes kosár megszerzésére, de a dobás kimaradt, előtte pedig egy eladott labda és egy rossz döntés is kulcsszerepet játszott a vereségben.
Éppen ezért San Antonio öltözőjében valószínűleg nem úgy tekintenek erre a helyzetre, mint egy reménytelen küldetésre.
A Spurs pontosan tudja, hogy versenyben volt mindkét mérkőzésen, és ha néhány kulcspillanat másképp alakul, most teljesen más hangulatban érkezne New Yorkba.
A Knicks legnagyobb ereje nem Brunson
Talán a döntő eddigi legnagyobb meglepetése, hogy a Knicks úgy került 2–0-s előnybe, hogy közben Jalen Brunson még nem játszott klasszikus szupersztár-sorozatot.
A New York-i irányító fontos pillanatokban továbbra is képes eldönteni egy-egy támadást, de dobószázaléka és támadójátéka elmarad attól a szinttől, amit a rájátszás korábbi köreiben láthattunk tőle.
Ehelyett a Knicks erejét most a mélység adja. Karl-Anthony Towns stabilan hozza a pontokat és a lepattanókat, Mikal Bridges mindkét oldalon óriási munkát végez, OG Anunoby rendre hozzáteszi a maga részét, a padról érkezők pedig folyamatosan fontos perceket nyernek a csapatnak.
Ez az oka annak, hogy New York akkor is veszélyes, amikor a legnagyobb sztárja nem dominálja a mérkőzést.
Különösen Towns szerepe érdekes. A döntő előtt sokan arra voltak kíváncsiak, hogyan birkózik majd meg Wembanyamával, a válasz pedig eddig egyértelműen pozitív.
Nemcsak támadásban jelent komoly problémát a Spurs számára, hanem védekezésben is sokkal jobban teljesít, mint amit korábbi éveiben megszokhattunk tőle.
Most derül ki, mire képes a Spurs
A harmadik mérkőzés előtt a legnagyobb kérdés már nem az, hogy mennyire tehetséges Victor Wembanyama.
Ezt az egész liga tudja. Sokkal inkább az, hogyan reagál a Spurs egy olyan helyzetre, amellyel ez a fiatal csapat még nem találkozott.
A konferenciadöntőben San Antonio legyőzte a címvédő Oklahoma City Thundert, idegenben nyert hetedik meccset, és többször bizonyította, hogy nem ijed meg a nyomástól. Most azonban teljesen más kihívás vár rá.
A Madison Square Garden várhatóan évek óta nem látott hangulatban fogadja majd a csapatokat, a Knicks pedig tudja, hogy egy újabb győzelemmel gyakorlatilag fél kézzel már megfoghatja a Larry O’Brien-trófeát.
A Spurs számára viszont ez az este szinte kötelező győzelmet jelent. A 3–0-s hátrány történelmi szempontból szinte leküzdhetetlen lenne, míg egy idegenbeli siker teljesen új életet lehelne a párharcba.
A döntő valódi fordulópontja következik
Sokan már most bajnokként beszélnek a Knicksről, és ezt nehéz is vitatni annak fényében, amit az elmúlt hetekben mutattak.
A 13 mérkőzéses győzelmi sorozat, a két san antoniói siker és a Gardenbe költöző döntő mind New York mellett szól.
Ugyanakkor a sport története tele van olyan párharcokkal, amelyek egyetlen mérkőzés alatt teljesen új irányt vettek.
Ezért érződik úgy, hogy a döntő valójában most kezdődik igazán.
Ha a Knicks nyer, történelmi közelségbe kerül a bajnoki címhez. Ha a Spurs válaszolni tud, az egész sorozat új lendületet kap.
A következő 48 perc könnyen meghatározhatja, hogyan emlékszünk majd vissza erre a döntőre évekkel később.
A döntőkben gyakran van egy mérkőzés, amely sokkal többet jelent egyetlen győzelemnél vagy vereségnél. Nekem ez most a harmadik meccsnek tűnik.
A Knicks előtt ott a lehetőség, hogy a Garden közönsége előtt még közelebb kerüljön egy 53 éve várt bajnoki címhez, miközben a Spurs pontosan tudja, hogy most kell megmutatnia az igazi karakterét.
Éppen ezért nem lepne meg, ha a párharc eddigi legjobb mérkőzését látnánk.
A kérdés csak az, hogy a Knicks folytatja-e történelmi menetelését, vagy Wembanyamáék végre megtalálják azt a választ, amelyet az első két meccsen még kerestek.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A Thunder döntött Holmgrenről a csalódást keltő rájátszás után
