Még néhány hónappal ezelőtt is nehéz lett volna elképzelni, hogy a New York Knicks ilyen helyzetbe kerül.
A csapat tavasszal még komoly kérdésekkel nézett szembe, a rájátszás elején pedig sokan azt találgatták, meddig juthat el Mike Brown együttese.
Most viszont teljesen más a helyzet.
A Knicks már 2–0-ra vezet az NBA-döntőben a San Antonio Spurs ellen, sorozatban 13. playoff-győzelmét aratta, és mindössze 2 siker választja el attól, hogy 53 év után ismét bajnoki címet ünnepelhessen New York.
Egyre nehezebb nem hinni benne.
A Knicks egyszerűen nem akar kikapni
A döntő második mérkőzése tökéletes példája volt annak, miért lett ez a csapat az idény egyik legkülönlegesebb története.
A Knicks 14 pontos előnyt adott le a negyedik negyedben, Jalen Brunson fontos büntetőt hibázott a hajrában, a Spurs pedig az utolsó másodpercekben még a győzelemért támadhatott.
Néhány hónappal ezelőtt egy ilyen forgatókönyv valószínűleg vereséget jelentett volna. Most azonban ismét New York örülhetett.
A Knicks valahogy mindig megtalálja a módját annak, hogy a legfontosabb pillanatokban a saját oldalára billentse a mérleget.
Nem egy sztár, hanem egy csapat nyer
A döntő első két mérkőzésén nem egyetlen játékos vitte a hátán a New York-iakat.
Karl-Anthony Towns 21 ponttal és 13 lepattanóval segítette a második győzelmet.
Mikal Bridges 20 pontot szerzett. Brunson szintén 20 ponttal zárt. OG Anunoby 17 pontot tett hozzá, míg Landry Shamet ismét fontos perceket játszott a padról érkezve.
Ez a sokoldalúság az egyik legnagyobb különbség a Knicks és ellenfelei között.
Amikor az egyik játékosnak nem megy, valaki más mindig előlép.
Mike Brown egyik legnagyobb érdeme
A szezon elején sokan elsősorban Brunsonról, Townsról vagy Bridgesről beszéltek. Ahogy közeledik a bajnoki cím lehetősége, egyre többször kerül szóba Mike Brown neve is.
A vezetőedző szerint a csapat egyik legnagyobb ereje az egymás közötti bizalom.
A játékosok és az edzői stáb folyamatosan megosztják egymással a véleményüket, és senki sem fél kimondani, ha változtatni kell valamin.
Ez a fajta kapcsolat ritka egy olyan csapatnál, amelynek azonnal eredményeket kellett szállítania.
A Knicks játékán azonban gyakran látszik, hogy a játékosok pontosan tudják, mit várnak egymástól.
Már nem az a kérdés, hogy komolyan kell-e venni őket
A Spurs továbbra is veszélyes ellenfél, különösen Victor Wembanyama vezetésével. San Antonio többször is megmutatta a döntőben, hogy képes visszajönni a nehéz helyzetekből, és a párharc még korántsem ért véget.
A hangulat azonban egyértelműen megváltozott.
Néhány hete még az volt a kérdés, képes-e a Knicks meglepetést okozni. Most már inkább az foglalkoztatja a szurkolókat és a szakértőket, hogy mikor és hol szerezheti meg a csapat a régóta várt bajnoki címet.
A Madison Square Garden hétfő este 27 év után rendezhet ismét döntős mérkőzést, és New Yorkban egyre többen érzik úgy, hogy valami olyan történik, amire egy teljes generáció várt.
A sportban vannak csapatok, amelyek jól játszanak, és vannak csapatok, amelyek egyszerűen megtanulnak nyerni.
A Knicks most egyre inkább az utóbbi kategóriába tartozik. Nem minden meccsük tökéletes, nem minden dobásuk ül, és nem minden este valamelyik sztárjukról szól. Mégis újra és újra megtalálják a megoldást.
A Garden hétfő esti hangulata valószínűleg különleges lesz, de szerintem ennél is érdekesebb kérdés, hogyan reagál a csapat arra, hogy hirtelen mindenki elhiszi róla: valóban bajnok lehet.
Ez a fajta nyomás sok együttest összeroppant, a Knicks viszont eddig kifejezetten jól kezelte.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A Thunder döntött Holmgrenről a csalódást keltő rájátszás után
