Az NBA-ben általában nagyon gyorsan megváltozik egy edző megítélése. Egy évben még zseniális rendszerépítőként beszélnek róla, a következő szezonban pedig már minden rotációs döntését vagy playoff-hibáját szétszedik a közösségi médiában.
Joe Mazzulla helyzete ebből a szempontból különösen érdekes volt idén, mert miközben a Boston Celtics az egész szezon során az egyik legstabilabb csapat maradt a ligában, a playoff végén mégis komoly csalódásként élte meg a kiesést Philadelphia ellen.
Az alapszakasz viszont így is elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy Mazzulla megszerezze az NBA Év Edzője díját.
A Boston 56–26-os mérleggel zárta az idényt, megszerezte a Keleti főcsoport második helyét, és mindezt úgy érte el, hogy a csapat gyakorlatilag az egész szezont sérülésekkel, átalakuló rotációval és teljesen új szerepkörökkel játszotta végig.
Jayson Tatum hosszú időt hagyott ki sérülés miatt, a nyári átalakítás során pedig több fontos veterán is távozott Bostonból.
Mazzulla ennek ellenére végig versenyben tartotta a Celticset az élmezőnyben, és pontosan ez volt az a tényező, amely miatt egyre többen kezdték komolyan favorizálni őt az Év Edzője versenyben.
A Celticsnek teljesen új identitást kellett építenie a szezon közben
Boston számára az idény egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy a keret jelentős része teljesen új helyzetbe került.
Jrue Holiday, Kristaps Porzingis, Al Horford és Luke Kornet távozása után rengeteg olyan játékos kapott nagyobb szerepet, aki korábban vagy alig játszott NBA-perceket, vagy teljesen más feladatkörben szerepelt.
A Celtics ráadásul borzalmasan kezdte a szezont, mert elveszítette első három mérkőzését, utána viszont viszonylag gyorsan stabilizálta a játékát, és újra visszakapaszkodott a Keleti élmezőnybe.
Mazzulla munkáját különösen az tette nehézzé, hogy egyszerre kellett versenyképes rendszert építenie és felgyorsítania a fiatalabb játékosok fejlődését, miközben a csapat elveszítette azt a rutinmennyiséget és kosárlabda-IQ-t, amely az előző évek egyik legnagyobb erőssége volt.
A Celtics játékosai később többször is kiemelték, hogy a szakmai stáb egész évben óriási hangsúlyt helyezett a tanításra és a rendszer gyors megértetésére, mert pontosan tudták, hogy másképp nagyon nehéz lenne pótolni ennyi tapasztalatot.
És valójában ez volt az egész Boston-szezon egyik legfontosabb része.
Boston Celtics head coach Joe Mazzulla has been named the 2025-26 NBA Coach of the Year, earning the Red Auerbach Trophy. pic.twitter.com/Rbu86oBhak
— NBA Communications (@NBAPR) May 26, 2026
Mazzulla egész évben próbálta versenyhelyzetben tartani a teljes keretet
A Celtics edzője már az előszezon során is sokkal keményebb megközelítést választott, mint amit korábban megszoktak Bostonban.
Mazzulla például rendszeresen azonnal lecserélte azokat a játékosokat, akik támadólepattanót engedtek az ellenfélnek, miközben az egész idény során folyamatosan változtatta a rotációt attól függően, ki milyen formában játszott éppen.
Ez a rendszer néha frusztráló lehetett a játékosok számára, ugyanakkor hosszabb távon pontosan azt érte el, amit Boston szeretett volna.
A Celtics keretének szinte minden tagja úgy érezte, hogy bármikor valódi szerephez juthat, emiatt pedig sokkal könnyebb volt mentálisan készen maradniuk akkor is, amikor valaki éppen kevesebb percet kapott.
Luka Garza például külön arról beszélt, hogy Mazzulla megközelítése segített életben tartani az önbizalmat az egész keretben, mert a játékosok pontosan látták, hogy az edző valóban hajlandó bárkihez nyúlni, ha az adott helyzet ezt kívánja.
És ez playoff előtt különösen fontos tényezővé vált Boston számára.
A Celtics szezonja végül mégis keserű szájízzel zárult
Mazzulla díja mellett ugyanakkor nehéz teljesen figyelmen kívül hagyni azt, hogyan ért véget Boston szezonja.
A Celtics a playoff első körében 3–1-es előnyből bukta el a párharcot a Philadelphia 76ers ellen, ami óriási csalódásként hatott egy olyan év után, amelyben az alapszakaszban ismét a liga elitjéhez tartozott.
A helyzetet tovább nehezítette, hogy Tatum a hetedik mérkőzésen térdsérülés miatt nem tudott játszani, így Boston a szezon legfontosabb meccsére elveszítette legnagyobb sztárját.
Ettől függetlenül sokan úgy érzik, hogy a Celticsnek ennél tovább kellett volna jutnia, különösen úgy, hogy az egész idény során az NBA egyik legkiegyensúlyozottabb csapatának tűnt.
És talán pontosan ezért lett ennyire furcsa kettősség Mazzulla szezonja.
Mert miközben egyértelműen elismerést érdemelt azért, hogy ennyi problémából is működő csapatot rakott össze, a playoff vége miatt valószínűleg még sokáig marad majd némi hiányérzet Boston körül.
Joe Mazzulla idei munkája talán azért kapott ekkora elismerést az NBA-ben, mert sok edző egy hasonló helyzetben egyszerűen túlélő üzemmódba kapcsolt volna.
Boston viszont az egész szezon során megőrizte az identitását, továbbra is elit szinten védekezett és támadott, miközben folyamatosan új játékosokat kellett beépíteni a rendszerbe.
A playoff-kudarc nyilván sokat rontott az összképen, de attól még az alapszakaszban végzett munka továbbra is az egyik legkomolyabb edzői teljesítmény volt az idei NBA-ben.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Thunder–Spurs: Shai és Oklahoma City már az NBA-döntő küszöbén
