A San Antonio Spurs játékosai még mindig próbálják feldolgozni azt, ami szerda este a Madison Square Gardenben történt.
Egy olyan mérkőzést veszítettek el, amelyet gyakorlatilag végig uraltak. Egy olyan mérkőzést, amelyet a második félidő elején szinte már mindenki lezártnak tekintett.
És egy olyan mérkőzést, amely végül az NBA-döntők történetének legnagyobb összeomlásaként kerülhet be a rekordkönyvekbe.
A Spurs 29 pontos előnyt adott le a New York Knicks ellen, majd OG Anunoby 1,2 másodperccel a vége előtt megszerezte a győztes kosarat, amellyel a Knicks 107–106-ra nyert és 3–1-es előnybe került a döntőben.
Miközben New Yorkban ünneplés kezdődött, a Spurs öltözőjében egészen más hangulat uralkodott.
Wembanyama: Két út áll előttünk
Victor Wembanyama nem próbált kibújni a helyzet súlya alól.
A Spurs sztárja 24 ponttal és 13 lepattanóval zárta a mérkőzést, de ez sem volt elég ahhoz, hogy csapata megőrizze az óriási előnyt.
A találkozó után őszintén beszélt arról, milyen gondolatok járnak a fejében.
„Most két út áll előttünk” – mondta Wembanyama.
„Az egyik az, hogy feladjuk. A másik pedig az, hogy ettől erősebbek leszünk, még közelebb kerülünk egymáshoz. Tudom, hogy mi az utóbbit fogjuk választani.”
A francia sztár szerint most nincs helye ujjal mutogatásnak vagy kifogások keresésének.
A Spurs játékosainak inkább egymás felé kell fordulniuk.
„Felelősségre kell vonnunk egymást. Kommunikálnunk kell. Nem mutogathatunk egymásra. Ezután pedig vagy megvan bennünk, ami kell, vagy nincs.”
A számok önmagukért beszélnek
A vereség azért is sokkoló, mert a Spurs hosszú időn keresztül szinte tökéletes kosárlabdát játszott.
A San Antonio 14 hárompontost dobott az első félidőben, ami NBA-döntős rekordnak számít. Az első negyed végén 19 ponttal vezetett, a nagyszünetben pedig már 27 pontos előnyben volt.
Minden arra utalt, hogy a Spurs visszahozza a döntőt. A második félidőben azonban teljesen megváltozott a játék képe.
A Spurs az első félidő 76 pontja után mindössze 30 pontot szerzett a másodikban. A csapat 39 mezőnykísérletéből csupán nyolcat értékesített, és 17 hárompontosából mindössze három talált célba.
A Knicks fokozatosan ledolgozta a hátrányt, miközben a San Antonio támadójátéka egyre inkább elveszítette a ritmusát.
„Sokkban vagyok”
Az újonc Dylan Harper sem próbálta szépíteni a történteket. A fiatal játékos a lefújás után röviden, de rendkívül őszintén fogalmazott.
„Azt hiszem, még mindig sokkban vagyok.”
Harper különösen nehéz helyzetben volt a győztes kosárnál, hiszen ő volt a legközelebb Anunobyhoz az utolsó jelenet során.
A visszajátszások alapján a Knicks játékosa megelőzte a Spurs védőit, megszerezte Brunson kihagyott dobását, majd a gyűrűbe pöckölte a labdát.
Harper szerint utólag könnyű azon gondolkodni, mit lehetett volna másképp csinálni.
„Mondhatnám, hogy ezt kellett volna tennem vagy azt kellett volna tennem. De a végén ő ért oda a labdához, és bedobta. Egyszerűen jobban kellett volna kizárnunk.”
A Spurs saját maga ellen játszott
Mitch Johnson vezetőedző nem próbálta a szerencsére vagy a játékvezetőkre fogni a vereséget. Szerinte a Spurs maga alakította ki ezt a helyzetet.
„Nem fejeztük be a munkát” – mondta az edző.
Johnson szerint a párharc során mind a négy mérkőzésen a Spurs döntötte el, milyen irányba halad a játék, ezért a 3–1-es hátrány mögött elsősorban a saját hibáikat látja.
A szakember azt kérte játékosaitól, hogy szerda este még érezzék a vereség fájdalmát, de csütörtöktől már kizárólag az ötödik mérkőzésre koncentráljanak.
A hit még nem tűnt el
A Spurs játékosai egy dologban továbbra is egységesek. Abban, hogy még nem mondtak le a döntőről.
Keldon Johnson szerint éppen az ilyen pillanatok mutatják meg, miből áll egy csapat karaktere.
„A hit továbbra is megvan bennünk. Ugyanolyan erős, mint korábban” – mondta.
„Nem jutottunk volna el idáig hit és egymásba vetett bizalom nélkül. Ez most sem fog megváltozni. Ha könnyű lenne, mindenki képes lenne rá.”
Ezek a mondatok jól hangzanak. A Spursnek azonban már nincs hibázási lehetősége.
A döntő visszatér San Antonióba, ahol a Knicks egyetlen győzelemre van attól, hogy 53 év után ismét bajnok legyen.
A Spurs pedig most egy olyan vereség árnyékában készül a következő mérkőzésre, amelyet talán egész pályafutása során nem fog elfelejteni.
Lehet, hogy ez a bukás megtöri őket. De az is lehet, hogy éppen ez lesz az a pillanat, amelyből egyszer egy bajnokcsapat születik.
A legfurcsább az ilyen vereségekben az, hogy nincs rájuk magyarázat. Lehet statisztikákat nézni, visszajátszásokat elemezni vagy hibákat keresni, de egy ponton túl már nem a számokról szól a történet.
A Spurs 29 pontos előnyben volt egy NBA-döntő mérkőzésén. Ilyenkor a legtöbb csapat már fél szemmel a következő meccsre figyel.
A San Antonio viszont néhány perc alatt elveszítette azt, amit közel három negyeden át felépített.
Szerintem ezért lesz különösen érdekes az ötödik mérkőzés. Nem azért, mert a Spursnek nincs tehetsége vagy mert hirtelen rossz csapattá vált volna.
Éppen ellenkezőleg. Az ilyen esték után derül ki, mennyire erős egy öltöző. Mennyire képesek a játékosok félretenni a csalódottságot, és mennyire tudnak újra ugyanazzal az önbizalommal pályára lépni.
Victor Wembanyama pályafutásában valószínűleg még sok nagy győzelem és talán bajnoki cím is lesz. De könnyen lehet, hogy évekkel később is emlékezni fog erre az estére.
Nem azért, mert kikaptak, hanem azért, mert néha egyetlen vereség többet tanít egy csapatnak, mint tíz győzelem egymás után.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Történelmi fordítás! A Knicks 29 pontos hátrányból nyert döntőt
