Az elmúlt hetekben a New York Knicks úgy menetelt végig a rájátszásban, hogy sokszor már félidőre eldőltek a mérkőzései.
Az Atlanta elleni párharc lezárása, majd a Philadelphia elleni első meccs alapján könnyen azt hihette bárki, hogy Tom Thibodeau csapata egyszerűen átgázol az ellenfelein.
A második találkozó azonban emlékeztette a Madison Square Garden közönségét arra, hogy a playoff nem mindig a látványos kiütésekről szól.
Néha sokkal inkább arról, ki képes tisztábban gondolkodni akkor, amikor minden támadás számít, minden labdáért harc folyik, és a meccs az utolsó percekben dől el.
A Philadelphia 76ers sérülések és rotációs problémák közepette is végig partiban maradt, és a második félidő hosszú szakaszában úgy játszott, mint egy olyan csapat, amely még mindig képes lehet visszavenni a pályaelőnyt.
A vezetés összesen huszonötször cserélt gazdát, és sokáig egyik fél sem tudott néhány pontnál nagyobb különbséget kialakítani, ami jól mutatta, mennyire kiélezett csata zajlott a parketten.
A végjátékban azonban ismét előjött az, ami miatt a Knicks az elmúlt hetekben egyre inkább valódi keleti favoritként kezd kinézni.
Amikor a támadások egyre nehezebbé váltak, amikor már nem működtek gördülékenyen a figurák, és amikor a Philadelphia agresszív védekezése folyamatosan kizökkentette New York ritmusát, akkor megérkezett Jalen Brunson.
A Knicks irányítója ugyan nem a leghatékonyabb dobóestéjét hozta, de a legfontosabb pillanatokban ismét nála volt a labda, és ismét ő hozta meg azokat a döntéseket, amelyek végül győzelmet értek.
Brunson 26 ponttal zárt, de a statisztikánál sokkal többet mondott az, hogy a negyedik negyedben, amikor a meccs már teljesen lelassult, gyakorlatilag minden fontos támadásban ő teremtett előnyt a Knicksnek.
Mellette Karl-Anthony Towns is kulcsszerepet vállalt, még annak ellenére is, hogy faultproblémák miatt végig óvatosan kellett menedzselni a perceit.
Towns így is 20 ponttal, 10 lepattanóval és 7 gólpasszal zárt, és ismét megmutatta, mennyire nehéz őt levédekezni, amikor kívülről és a festékből is képes veszélyt jelenteni.
Philadelphia különösen nehéz helyzetbe került vele szemben, mert Joel Embiid sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, és Embiid hiánya nemcsak támadásban, hanem védekezésben is azonnal láthatóvá vált.
A Knicks pontosan ezt támadta. New York a festékből 56 pontot szerzett, míg a Sixers mindössze 30-at, ami ezen a szinten már önmagában meccsdöntő különbség.
Philadelphia próbálkozott kisebb szerkezettel, gyorsabb váltásokkal, agresszívebb csapdázásokkal, és voltak olyan periódusok, amikor ezzel sikerült is kizökkenteni Brunsont és a Knicks labdajáratását.
A negyedik negyedben több eladott labdába is belehajszolták a hazaiakat, de miközben a védekezésük egyre keményebb lett, a másik oldalon egyszerűen nem tudták befejezni a kialakított helyzeteket.
Tyrese Maxey ismét elképesztő terhelést kapott, közel negyvenhét percet töltött a pályán, és bár többször is sikerült áttörnie a Knicks első védelmi vonalát, a meccs végére láthatóan elfogyott az energia.
Mellette Paul George és VJ Edgecombe is több tiszta dobóhelyzetet kapott, különösen a saroktriplákból, de ezek közül több kritikus kísérlet is kimaradt az utolsó percekben. Ezek azok a dobások, amelyeket egy playoff-párharcban be kell dobni, ha idegenben meccset akarsz lopni.
A Knicks közben nem pánikolt. Még akkor sem, amikor a támadójátéka a negyedik negyedben akadozni kezdett, és még akkor sem, amikor a Philadelphia több alkalommal is egy labdára zárkózott.
Ehelyett jöttek az egyéni megoldások, a késő órán belüli dobások, a kiharcolt faultok, és végül egy 9–0-s hajrá, amely eldöntötte a mérkőzést.
A 108–102-es sikerrel New York már 2–0-ra vezet, és most Philadelphiába utazik úgy, hogy a második meccs talán többet mondott a csapatról, mint az első.
Az első találkozón látványosan domináltak. A másodikon viszont megmutatták, hogy akkor is képesek nyerni, amikor semmi sem jön könnyen.
Egy bajnokesélyes csapatot nem mindig a harmincpontos kiütések mutatnak meg igazán. Néha sokkal inkább azok az esték árulják el, mire képes, amikor a játék szétesik, a dobások nem mindig esnek be, és a végén mégis megtalálja a módját a győzelemnek.
A Knicks most pontosan ezt mutatta meg, és ez Philadelphia számára talán rosszabb jel, mint az első meccs különbsége volt.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A Spurs brutális üzenetet küldött, Minnesota nem találta a választ
