A párharc első mérkőzése után sokan azt érezhették, hogy a Minnesota megszerezte azt, amiért San Antonióba utazott: az egyik idegenbeli győzelmet és vele együtt a pályaelőny egy részét.
A második meccs azonban teljesen más történetet hozott. A San Antonio Spurs nem egyszerűen reagált az első vereségre, hanem olyan erővel válaszolt, amellyel azonnal emlékeztette a ligát, miért tartják őket az idei szezon egyik legveszélyesebb csapatának.
A Spurs végül 133–95-re mosta le a pályáról a Minnesota Timberwolves együttesét, és ezzel 1–1-re alakította a nyugati elődöntős párharcot.
A különbség nemcsak a végeredményben volt látványos, hanem abban is, ahogy a San Antonio fokozatosan kivette Minnesota kezéből az irányítást, majd a második félidőben gyakorlatilag teljesen összeomlasztotta az ellenfél támadójátékát.
A legérdekesebb az egészben, hogy ezúttal Victor Wembanyama-nak nem kellett újabb történelmi blokkpartit rendeznie ahhoz, hogy meghatározza a meccset.
Az első találkozón még 12 blokkal írta be magát a playoff-történelemkönyvekbe, most viszont mindössze kettőig jutott, mégis végig érezhető volt a jelenléte.
Nem a blokkok száma dominált, hanem az, ahogyan folyamatosan megváltoztatta Minnesota döntéseit a festék közelében.
A Spurs sztárja így is 19 ponttal és 15 lepattanóval zárt, miközben csupán 26 percet töltött a parketten.
Ez különösen fontos lehet a folytatásban, hiszen az első meccsen közel negyven percet kellett játszania, most viszont úgy tudott dominálni, hogy közben energiát is spórolt a harmadik mérkőzésre.
San Antonio győzelme azonban messze nem egyemberes történet volt.
A Spursből hét játékos jutott tíz pont fölé, ami tökéletesen megmutatta, mennyire kiegyensúlyozottan működött a rendszer.
Stephon Castle lett a legeredményesebb 21 ponttal, de a támadójáték motorját valójában az jelentette, hogy folyamatosan több irányból érkezett veszély. A Minnesota egyszerűen nem tudta, kit vegyen el, mert mire az egyik opciót lezárták volna, érkezett a következő.
Az egyik legnagyobb különbséget a Spurs pick and roll játéka hozta.
De’Aaron Fox és Wembanyama kapcsolata már a mérkőzés elején teljesen más képet mutatott, mint az első találkozón.
A Spurs edzői stáb láthatóan tudatosan épített arra, hogy a két sztárt sokkal többször hozzák játékba közösen, és ez azonnal eredményt hozott.
Fox sokkal agresszívebben támadta a gyűrűt, bátran használta a floater-játékát, és ami legalább ennyire fontos volt, labdakezelésben is sokkal stabilabbnak bizonyult.
Az első meccsen még hat eladott labdája volt, most mindössze egy. Ez pedig teljesen más ritmust adott a Spurs támadásának.
Minnesota közben támadásban gyakorlatilag végig kereste önmagát. Az első félidőben a Timberwolves csupán 29,8 százalékkal dobott mezőnyből, triplából pedig mindössze 13,3 százalékot hozott.
Ezek olyan számok, amelyekkel playoff-meccset gyakorlatilag lehetetlen nyerni, különösen idegenben.
Anthony Edwards ismét a padról érkezett, de ezúttal nem tudta megismételni az első meccsen látott energialöketet. Mindössze 12 pontig jutott, ráadásul 13 dobásból csak öt talált be.
Mellette Julius Randle, Jaden McDaniels és Terrence Shannon Jr. is 12 ponttal zárt, de egyikük sem tudott olyan ritmust diktálni, amelyből a Minnesota támadása felépülhetett volna.
A Spurs védekezése külön figyelmet érdemel.
San Antonio tudatosan csapdázta Edwardsot, agresszíven váltott a periméteren, és több helyen inkább vállalta a távoli dobásokat, mint hogy a Wolves sztárjai betörésekből ritmust találjanak.
A terv működött, Minnesota rengeteg tiszta triplát kapott, de egyszerűen nem tudott élni velük. A harmadik negyedben aztán minden végleg eldőlt.
Julian Champagnie négy egymást követő triplát dobott, és néhány perc alatt teljesen szétnyílt az olló. A Spurs ekkor már nemcsak vezetett, hanem játszott az ellenféllel, és a különbség pillanatok alatt harminc pont fölé nőtt.
A Minnesota számára az egyetlen pozitívum talán az lehet, hogy elérte, amiért idegenbe ment: legalább egy győzelmet szerzett, így visszavette a pályaelőnyt.
A probléma inkább az, hogy a második meccs végére a Spurs önbizalma látványosan visszatért, és most már egészen más lelkiállapotban utaznak Minneapolisba.
A következő két mérkőzéset már a Target Centerben rendezik, ahol a Timberwolves az előző körben hatalmas energiát kapott a közönségtől.
Most viszont nemcsak a hazai pálya lesz fontos, hanem az is, hogy mentálisan milyen gyorsan tudják kirázni magukból ezt a pofont.
A playoffban néha egy vereség nemcsak egy vereség. Néha egy csapat egyszerűen érzi, hogy elvesztette a ritmust, a másik pedig pontosan ekkor kezdi elhinni, hogy átveheti az irányítást.
A Spurs most nemcsak egy meccset nyert meg, hanem visszaszerezte a saját identitását is.
És ha ez a lendület velük utazik Minnesotába, akkor ez a párharc még sokkal keményebb lehet, mint azt két nappal ezelőtt bárki gondolta volna.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Luka Dončić megszólalt, rossz hírt kapott a Lakers
