Az első meccs után még minden Victor Wembanyamáról szólt Oklahoma Cityben.
Arról a 41 pontos, 24 lepattanós őrületről, amely után sokan már azt találgatták, hogy a Spurs fiatal sztárja túl gyorsan emelkedik egy olyan szintre, amellyel a Thunder egyszerűen nem tud majd mit kezdeni ebben a párharcban.
Két nappal később viszont már teljesen más lett az egész sorozat hangulata.
Az Oklahoma City Thunder nemcsak kiegyenlítette a Nyugati döntőt a 122–113-as győzelemmel, hanem először kezdte el igazán ráerőltetni saját ritmusát San Antonióra.
És ez most már nemcsak a taktikáról szól, hanem arról is, hogy melyik csapat bírja jobban fizikálisan és mentálisan ezt az egyre brutálisabb playoff-tempót.
A Spurs számára pedig kezd nagyon nehézzé válni a helyzet.
San Antonio lassan elfogy a legfontosabb posztokon
A Spurs egyik legnagyobb problémája most már nem is feltétlenül a védekezés vagy az, hogy hogyan állítsák meg Shai Gilgeous-Alexandert.
Sokkal inkább az, hogy lassan elfogynak az egészséges labdakezelők, miközben Oklahoma City folyamatosan teljes pályás nyomás alatt tartja őket.
De’Aaron Fox továbbra sem egészséges, Dylan Harper megsérült a második meccsen, és emiatt Mitch Johnson egyre mélyebbre kénytelen nyúlni a rotációban.
Ez különösen veszélyes egy olyan Thunder ellen, amely pontosan abból él, hogy 48 percen keresztül fizikálisan és mentálisan is fárasztja az ellenfelet.
A különbség brutálisan látszik a kispadokon is.
Az első két mérkőzésen Oklahoma City cseréi 107–41-re pontozta le a Spurs második sorát, ami playoffban már nem egyszerű statisztikai érdekesség, hanem konkrét túlélési probléma.
És miközben a Thunder még Jalen Williams hiányát is képes kezelni, San Antonión egyre jobban látszik, hogy minden extra sérülés teljesen felborítja a ritmusát.
@nbanews.hu Az OKC a második meccsen teljesen más sebességre kapcsolt. ⚡ Gyorsindítások, clutch dobások és folyamatos nyomás a Spursen. Amikor a Thunder elkapja ezt a ritmust, néha úgy néz ki, mintha megállíthatatlan lenne. 🔥 NBA Thunder OKC SGA NBAPlayoffs NBANews #FYP #foryou
A turnoverek lassan teljesen megölik a Spurs támadását
Az első meccs után még könnyebb volt elnézni Stephon Castle hibáit, mert a Spurs végül így is megnyerte azt az őrült dupla hosszabbításos estét. A második találkozón viszont már sokkal jobban látszott, mennyire veszélyes játékot játszik San Antonio ennyi eladott labdával.
A Spurs az első két meccsen összesen 44 turnovernél jár, amelyekből az OKC 55 pontot szerzett.
Ez gyakorlatilag olyan, mintha minden este plusz egy negyednyi könnyű kosarat ajándékoznának oda a Thundernek.
Castle önmagában már 20 eladott labdánál jár két mérkőzés alatt, és a második meccsen különösen jól látszott, hogy Oklahoma City tempója elkezdte teljesen felőrölni.
A Thunder nem feltétlenül akarja minden támadásnál megállítani a Spurs rendszerét, inkább addig gyorsítja és üti a játék ritmusát, amíg San Antonio hibázni nem kezd.
És egyelőre pontosan ez történik.
Oklahoma City teljesen átírta a Wembanyama-párharcot
Az első meccsen Wembanyama szinte azt csinált a festékben, amit akart.
Folyamatosan a gyűrűnél fejezte be a támadásokat, dominálta a közeli területeket, és Oklahoma City gyakorlatilag nem talált rá semmilyen fizikális választ.
A második találkozón viszont a Thunder teljesen más irányba vitte el ezt a párharcot.
Isaiah Hartenstein sokkal több időt kapott elsődleges védőként Wembanyamán, és ettől az egész dinamika megváltozott.
Oklahoma City sokkal agresszívebben kezdte kifelé tolni a Spurs sztárját a festékből, miközben folyamatos kontaktot vállalt vele minden labdaérintésnél.
Wemby így is brutális számokat rakott fel: 21 pont, 17 lepattanó, 6 gólpassz és 4 blokk.
Közben viszont már sokkal kevesebb könnyű helyzetet kapott a gyűrű közelében, és hirtelen hét triplát kellett elvállalnia, mert a Thunder inkább vállalta a távoli dobásokat, csak ne engedje teljesen rá a festékre.
És ez jelenleg sokkal kényelmesebb forgatókönyv Oklahoma City számára.
Most derül ki, mennyire érett ez a Spurs-csapat
A fiatal playoff-csapatoknál mindig eljön az a pont, amikor már nem pusztán a tehetség dönt.
Hanem az, hogyan reagálnak arra, amikor először kezdenek igazán elfogyni fizikálisan, mentálisan és érzelmileg egy hosszú párharc közepén.
San Antonio most pontosan ide érkezett meg.
Sérülések nehezítik a rotációt, a Thunder folyamatosan emeli a fizikális nyomást, és közben ott van az a statisztika is, amely szerint az 1–1-ről induló playoff-párharcok több mint 73 százalékát az a csapat nyeri, amely behúzza a harmadik meccset.
És most először ebben a playoffban tényleg úgy tűnik, hogy a Spursnek nemcsak játszania kell Oklahoma City ellen.
Hanem valahogy túl is kell élnie ezt az egész tempót.
Van valami különösen érdekes ebben a Spurs-csapatban, mert ritkán látni olyan fiatal együttest, amely ennyire gyorsan próbál megtanulni playoff-kosárlabdát a legkeményebb szinten.
A legtöbb fiatal contender évek alatt jut el oda, hogy megértse, milyen fizikális és mentális ára van egy hosszú párharcnak.
San Antonio viszont most gyakorlatilag menet közben tanulja ezt meg Oklahoma City ellen.
És bár lehet, hogy még túl korai számukra ez a szint, az is látszik, hogy minden ilyen este közelebb viszi őket ahhoz, hogy pár év múlva már ne tanulni jöjjenek ide, hanem uralni ezt a színpadot.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A New York Knicks megint lecsapott, a Cavaliers egyre nagyobb bajban van
