Az első meccs után még lehetett azt mondani, hogy a Knicks egyszerűen elkapta a ritmust a végjátékban.
Hogy Jalen Brunson megint előhúzott egy klasszikus playoff-estét, Cleveland pedig néhány perc alatt elveszítette a kontrollt.
A második mérkőzés viszont már teljesen más történet volt.
Ezúttal nem kellett őrült fordítás. Nem kellett 22 pontos comeback. És Brunsonnak sem kellett emberfeletti módba kapcsolnia ahhoz, hogy New York ismét megverje a Cleveland Cavalierst.
A Knicks egyszerűen kijött a pályára, átvette az irányítást a harmadik negyedben, majd úgy darálta le Clevelandet, mint egy csapat, amely pontosan tudja, mennyire közel van az NBA-döntőhöz.
A 109–93-as győzelemmel New York már 2–0-ra vezet a Keleti döntőben, ráadásul sorozatban kilencedik playoff-meccsét nyerte meg.
És most először kezd igazán úgy kinézni, hogy a Cavaliers talán egyszerűen nem talál választ erre a Knicksre.
Ezúttal Josh Hart robbantotta fel a meccset
Az egész második félidő hangulata néhány perc alatt változott meg.
A harmadik negyed elején még döntetlen volt az állás, aztán Josh Hart elkezdte bedobálni a triplákat, a Knicks pedig hirtelen 18 pontot szerzett zsinórban nagyjából négy perc alatt. Mire Cleveland észbe kapott, a meccs teljes ritmusa New York kezében volt.
Hart végül 26 ponttal zárt, ami playoff-karriercsúcs számára, és talán pont ez mondja el a legtöbbet erről a Knicksről.
Mert New York most már nem csak Brunsonról szól.
Ha kell, Karl-Anthony Towns dominál lepattanóban. Ha kell, Mikal Bridges fogja meg az ellenfél legveszélyesebb emberét. Ha kell, Hart robbantja szét a meccset energiával és extra dobásokkal.
És ettől kezd egyre veszélyesebbé válni ez a csapat.
A Knicks teljesen átírta Towns szerepét
Az előző körökben New York támadójátéka sokszor Karl-Anthony Towns körül épült. Gyakorlatilag irányítóként működött magasember létére, kiosztásokkal, gyors döntésekkel és elképesztő passzokkal.
Most viszont Mike Brown teljesen más irányba vitte el a rendszert.
A Cavaliers hosszú és fizikális magasemberei miatt a Knicks sokkal kevesebbet próbálta Townson keresztül szervezni a játékot, inkább Brunson kezébe adta vissza az irányítást.
Towns így kevesebb asszisztot osztott ki, viszont sokkal agresszívebben koncentrált a pontszerzésre és a lepattanókra.
És egyelőre úgy néz ki, hogy ez a váltás tökéletesen működik.
Mikal Bridges teljesen más játékos lett a playoffban
A szezon egy részében még arról mentek a viták New Yorkban, hogy Bridges valóban megérte-e azt az elképesztő csomagot, amit a Knicks feláldozott érte.
Most ezek a beszélgetések már nagyon távolinak érződnek.
Bridges az Atlanta elleni sorozat óta gyakorlatilag folyamatosan stabilan játszik mindkét oldalon. Bedobja a fontos dobásokat, fizikálisan védekezik, és rengeteg olyan apró munkát végez el, amely playoffban meccseket dönthet el.
A Cleveland elleni első két meccsen különösen jól látszott, mennyire kényelmetlen matchup tud lenni Harden számára. Bridges folyamatosan nyomás alatt tartotta, fizikálisan ráült, és sokszor egyszerűen kivette a ritmusból.
A Knicksnek pontosan erre a verziójára volt szüksége.
Cleveland túl sokat vár a négy sztárjától
A Cavaliers legnagyobb problémája talán már nem is a védekezés vagy Brunson megállítása.
Hanem az, hogy rajta kívül túl kevesen segítenek.
Donovan Mitchell ugyan 26 pontot szerzett, de láthatóan nem mozgott olyan robbanékonyan, mint korábban, és az ESPN közvetítésében többször is szóba került, hogy valamilyen alsótesti probléma hátráltathatja.
Közben Cleveland kiegészítő emberei gyakorlatilag eltűntek a meccsből.
Sam Merrill, Dennis Schröder, Max Strus, Jaylon Tyson és Dean Wade együtt összesen hat mezőnykosarat dobott. A Cavs támadójátéka pedig egy idő után teljesen kiszámíthatóvá vált.
És playoffban ez általában nagyon rossz jel.
Most már tényleg falnál áll a Cavaliers
A Cleveland egyszer már visszajött 0–2-ről ebben a rájátszásban, szóval matematikailag természetesen semmi sem dőlt el.
A hangulat viszont kezd teljesen más lenni.
A Knicks kilenc meccse veretlen, Brunson nyugodtan irányítja a sorozatot, Hart és Bridges folyamatosan hozzák az extra energiát, Towns pedig egyre kényelmesebben mozog ebben az új szerepben.
És közben Cleveland lassan úgy néz ki, mint egy csapat, amely már nemcsak a Knicks ellen játszik, hanem saját bizonytalanságával is.
Van valami nagyon furcsa ebben a Knicksben. Nem játszanak látványosabb kosárlabdát, mint más contendercsapatok, nincs náluk három MVP-szintű szupersztár, és sokszor még statisztikailag sem tűnnek dominánsnak.
Aztán egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy megint nyertek, megint bedaráltak valakit egy hosszabb roham alatt, és megint teljes önbizalommal sétálnak le a pályáról.
Ez a csapat jelenleg pontosan úgy játszik, mint amelyik már elhitte magáról, hogy döntőbe juthat.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
LeBron kimondta amit mindenki tudott – és a jövőjéről is megszólalt
