Néhány héttel ezelőtt még teljesen más hangulat lengte körül Mikal Bridges nevét New Yorkban.
Az Atlanta elleni első kör során volt egy este, amikor nulla ponttal zárt, a Knicks pedig abban az időszakban inkább tűnt bizonytalan playoff-csapatnak, mint valódi bajnokesélyesnek.
A közösségi médiában egyre többen kezdték kinevetni azt az öt első körös picket, amelyet a Knicks Bridges megszerzésére áldozott, mert sokak szemében úgy nézett ki az egész üzlet, mintha New York brutálisan túlfizetett volna egy jó szerepjátékost, aki talán sosem lesz képes igazán megváltoztatni egy nagy playoff-párharc ritmusát.
Most viszont ugyanez a játékos az egész rájátszás egyik legfontosabb kétoldalú kosárlabdázójának tűnik, és ahogy a Knicks egyre közelebb kerül az NBA-döntőhöz, Bridges története lassan ugyanannyira szól önbizalomról és identitásról, mint puszta statisztikákról.
A Knicks azóta tíz egymást követő playoff-meccset nyert meg, lezárta az Atlanta elleni sorozatot, kisöpörte Philadelphiát, most pedig már 3–0-ra vezet Cleveland ellen a Keleti döntőben.
Jalen Brunson továbbra is a csapat első számú vezére, Karl-Anthony Towns folyamatos mismatch-problémát jelent az ellenfeleknek, de Bridges csendben pontosan azzá a játékossá kezdett válni, aki összeköti az egész rendszert támadásban és védekezésben egyaránt.
És talán pontosan ettől lett ennyire veszélyes ez a Knicks.
Bridges játékában nemcsak a számok változtak meg, hanem az egész hozzáállás
A leglátványosabb különbség talán nem is a dobószázalékokban látszik, hanem abban, mennyire más energiával játszik Bridges most, mint az első kör elején.
Az Atlanta elleni nullapontos meccsén mindössze három dobást vállalt, sokszor inkább gyorsan továbbadta a labdát, vagy visszalépett a triplavonal mögé, mintha nem akarna igazán rátelepedni a játékra.
Most viszont ennek szinte az ellenkezője történik, mert Bridges folyamatosan keresi a réseket, sokkal gyorsabban reagál a védők mozgására, és egyértelműen látszik rajta, hogy elhiszi magáról: képes meghatározó játékos lenni egy bajnokesélyes csapatban.
Az elmúlt nyolc playoff-meccsen közel húsz pontot átlagol elképesztő, 69 százalékos mezőnymutatóval, miközben 48 százalékkal triplázik és hibátlanul dobja a büntetőket.
Ilyen hatékonyságú sorozatot ilyen ponttermelés mellett még senki nem rakott össze NBA-playoffban.
A Cleveland elleni harmadik mérkőzésen például huszonkét pontot dobott 11/15-ös mezőnymutatóval, emellett lepattanóban, labdaszerzésben és védekezésben is végig hatalmas energiát tett a játékba.
És most már egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez csak egy rövid forró széria lenne.
A középtávoli játék újra fegyver lett a playoffban
Bridges átalakulásának egyik legérdekesebb része az, hogy teljesen megváltozott a shot profile-ja.
Az alapszakaszban még több mint öt triplát vállalt meccsenként, a playoffban viszont három alá csökkent ez a szám, miközben sokkal többször dolgozik a festék környékéről, floaterekkel, pull-up középtávolikkal és agresszív betörésekkel támadva a védelmeket.
És ami igazán fontos, hogy ez nem valamiféle kényszerű alkalmazkodásnak tűnik, hanem tudatos döntésnek.
A Hawks elleni első meccseken még sokszor visszalépett volna egy dribble handoff után a triplavonal mögé, most viszont azonnal támadja a gyűrűt, amint megérzi a legkisebb egyensúlyvesztést a védőjén.
A Cleveland elleni párharcban különösen látványos, hogy mennyivel gyorsabban olvassa a closeoutokat és mennyivel agresszívebben indul el lefelé, amikor a Cavs védekezése túl nagy figyelmet fordít Brunsonra vagy Townsra.
Ez pedig teljesen új dimenziót ad a Knicks támadójátékának.
Mert amikor Bridges nem passzívan várja a sarokban a labdát, hanem aktívan támadja a réseket és folyamatos döntéskényszerbe hozza a védelmet, New York sokkal nehezebben olvashatóvá válik.
Közben védekezésben is újra elit szintre emelkedett
A Knicks számára talán az a legfontosabb, hogy Bridges nemcsak támadásban nőtt hatalmasat, hanem védekezésben is visszatalált ahhoz a játékhoz, amely miatt Phoenixben az NBA egyik legjobb periméter-védőjeként tartották számon.
Az elmúlt hetekben olyan játékosokon dolgozott hosszabb szakaszokon, mint Tyrese Maxey, James Harden vagy Jalen Johnson, és egyikük sem tudott igazán kényelmes ritmusba kerülni ellene.
Ez a kétoldalúság az, ami teljesen megváltoztatja Bridges értékét playoff-környezetben.
Mert amikor csak egy jó támadóként néztek rá, könnyű volt azt mondani, hogy a Knicks túl sokat fizetett érte.
Most viszont újra úgy néz ki, mint az a ritka típusú modern playoff-játékos, aki egyszerre képes elit szinten védekezni és stabil másodlagos pontszerzőként is működni.
És az ilyen játékosokból van talán a legkevesebb az egész ligában.
A Knicks most kezdi igazán megérteni, mit épített fel
Mike Brown vezetőedző a Cleveland elleni győzelem után azt mondta, Bridgesnek és OG Anunobynak meg kellett tanulnia ráerőltetni az akaratát a meccsekre.
Ez a mondat talán tökéletesen összefoglalja a mostani Knicks egyik legnagyobb erejét, mert New York már nem egyszerűen Brunson csapatának tűnik.
Sokkal inkább egy olyan keretnek, ahol szinte minden pályán lévő játékos képes nyomást helyezni az ellenfélre, támadásban gyors döntéseket hozni, miközben védekezésben is fizikális és agresszív marad.
És amikor egy playoff-csapat egyszerre ennyire ritmusban van, ennyire önbizalommal teli, és közben több játékosa is képes átvenni egy-egy meccs kontrollját, abból nagyon gyorsan történelmi menetelés tud kialakulni.
Mikal Bridges története tökéletesen megmutatja, mennyire gyorsan változik az NBA-ben a játékosokról kialakított kép.
Néhány hete még sokan az egyik legnagyobb túlfizetésként beszéltek róla, most pedig pontosan úgy néz ki, mint az a modern playoff-játékos, akit minden contender szeretne magának.
És talán ez a Knicks legnagyobb ereje jelenleg: nem egyetlen szupersztár próbál mindent megoldani, hanem egy egész keret kezd egyszerre hinni abban, hogy tényleg eljuthatnak a döntőig.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Wembanyama visszavágott: a Spurs teljesen megfojtotta a Thunder támadását
