Az első három meccs után egyre inkább úgy tűnt, hogy Oklahoma City lassan ráül erre a párharcra, miközben a Spurs fokozatosan kifogy az energiából és a megoldásokból.
A Thunder fizikális védekezése kezdte kizökkenteni Victor Wembanyamát a komfortzónájából, a San Antonio támadása egyre többször akadt meg félpályán, és az OKC mélysége lassan teljesen felőrölte a Spurs rotációját.
A negyedik meccsen viszont minden megfordult.
A San Antonio vasárnap éjjel 103–82-re ütötte ki az Oklahoma City Thundert, és ez nem egyszerű győzelem volt, hanem egy olyan válasz, amely teljesen újraindította a Nyugati döntő hangulatát.
A Spurs már az első negyed közepén átvette a vezetést, később huszonöt pontos előnyben is volt, és egyetlen pillanatra sem engedte vissza a meccsbe Oklahoma Cityt.
A legfontosabb különbséget pedig az jelentette, hogy Wembanyama végre újra úgy nézett ki, mint aki fizikálisan és mentálisan is uralni akarja ezt a párharcot.
És a Thunder erre egyszerűen nem talált választ.
Wembanyama most nem reagált a meccsre, hanem diktálta azt
A Spurs sztárja már a kezdőfeldobás után teljesen más energiával játszott, mint az előző két találkozón.
Nem sodródott kifelé a támadásokból, nem elégedett meg a távoli dobásokkal, hanem folyamatosan támadta a gyűrűt, vállalta az ütközéseket, és sokkal agresszívebben próbálta kihasználni a méretbeli fölényét.
Wembanyama végül 33 ponttal, 8 lepattanóval, 5 gólpasszal, 3 blokkal és 2 szerzett labdával zárt, miközben végig ő adta a mérkőzés ritmusát San Antonio számára.
A Spurs ráadásul taktikai szinten is teljesen más megközelítést választott erre az estére.
Az előző meccseken San Antonio sokszor agresszíven csapdázta Shai Gilgeous-Alexandert a pick and rolloknál, ami ugyan időnként megzavarta az MVP-t, de közben rengeteg üres triplát hagyott Oklahoma Citynek.
Most viszont a Spurs sokkal kontrolláltabban védekezett, inkább besűrítette a pálya közepét, és a közeli segítőkkel zárta le Gilgeous-Alexander útvonalait.
Ez a váltás teljesen szétverte a Thunder támadójátékát.
Oklahoma City gyakorlatilag egész este saját magát kereste
A Thunder az egész szezonban nem nézett ki ilyen tanácstalannak támadásban.
Az Oklahoma City mindössze 33 százalékkal dobott mezőnyből, ami az idény legrosszabb mutatója lett számukra, miközben a 82 pont szintén szezonmélypontnak számított.
A Thunder a negyedik negyed közepéig még az ötven pontot sem érte el, és az egész meccsen úgy mozgott, mint egy csapat, amely egyszerűen nem találja a saját ritmusát.
A triplázás különösen katasztrofálisan nézett ki. Oklahoma City 6/33-mal zárt kintről, ami mindössze 18.2 százalékos hatékonyságot jelentett.
A harmadik meccsen még szinte minden beesett nekik, most viszont ugyanazok a dobások sorra kifelé pattantak, miközben a Spurs védekezése sokkal kevesebb tiszta helyzetet engedett.
És mintha ez nem lett volna elég, Oklahoma City húsz labdát is eladott. Ez már nem egyszerű rossz dobóeste volt.
Ez konkrétan a Thunder legrosszabb playoff-meccsének érződött az egész szezonban.
A Spurs végre megmutatta, hogy tud alkalmazkodni
A harmadik meccs után sokan arról beszéltek, hogy Oklahoma City egyszerűen mélyebb és atletikusabb csapat, amely hosszabb távon felőrli majd San Antoniót.
A negyedik találkozó viszont megmutatta, hogy a Spurs még mindig képes taktikai szinten reagálni és változtatni.
És talán ez volt az este legfontosabb része.
San Antonio úgy tudta teljesen kontrollálni a meccset, hogy közben még támadásban sem játszott kiemelkedően.
A Spurs csupán 38.9 százalékkal dobott mezőnyből, mégis végig uralta a találkozót, mert a védekezése gyakorlatilag megfojtotta Oklahoma Cityt.
A Spurs most először találta meg azt az egyensúlyt, amelyben egyszerre tudja lassítani Shait, limitálni az üres triplákat, és közben elég energiát hagyni Wembanyamának a támadásokra.
És ha ez valóban működő formula lesz hosszabb távon is, akkor ez a párharc hirtelen teljesen kiszámíthatatlanná válhat.
A Nyugati döntő most kezdődik igazán
A Thunder továbbra is megszerezheti az irányítást hazai pályán az ötödik meccsen, de a negyedik találkozó után már egészen más hangulatban utazik vissza Oklahoma Citybe.
A Spurs ugyanis most először mutatta meg ebben a sorozatban, hogy nemcsak Wembanyama extra teljesítményeire képes építeni, hanem taktikai szinten is tud alkalmazkodni egy ilyen mély és agresszív ellenfélhez.
És playoffban sokszor pontosan innen kezd igazán veszélyessé válni egy fiatal csapat.
Wembanyamán most először látszott ebben a párharcban az a fajta dühös dominancia, amely a legnagyobb playoff-sztárokat jellemzi.
Nem egyszerűen jól játszott, hanem végig úgy mozgott a pályán, mint aki személyesen akar válaszolni minden kritikára és minden kételyre.
Az igazán nagy játékosoknál sokszor van egy pont a rájátszásban, amikor már nem csak reagálnak a párharcra, hanem elkezdik átformálni azt a saját akaratuk szerint. Vasárnap éjjel pontosan ilyen érzése volt ennek a Spursnek.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Edwards megmagyarázta a kézfogást – és közben mindent elmondott magáról
