A San Antonio Spurs playoff-menete eddig annyira látványosan szólt Wembanyamáról, hogy közben szinte észrevétlenül nőtt fel mellettük egy másik elképesztő történet is.
És talán ez mond el a legtöbbet Dylan Harper jelenlegi rájátszásáról.
Mert miközben az egész NBA Wemby 40 pontos estéit, irreális blokkjait és földönkívülinek tűnő jeleneteit próbálja feldolgozni, addig Harper gyakorlatilag minden este úgy játszik, mintha már évek óta playoff-kosárlabdát élne túl ezen a szinten.
Pedig még mindig újonc.
Amit Oklahoma City ellen csinált, arra nincs NBA-példa
A Nyugati döntő első meccsén Harper 24 pontot, 11 lepattanót, 6 gólpasszt és 7 szerzett labdát rakott össze az Oklahoma City Thunder ellen, ráadásul úgy, hogy a liga egyik legjobb védekezése ellen mindössze egyszer adta el a labdát.
Ilyen statisztikai sort újonc még soha nem hozott össze playoff-meccsen.
És ami talán még durvább, hogy ez nem egyszeri kiugrásnak tűnik.
A legtöbb ember ilyenkor automatikusan legyint, hogy egyetlen nagy meccsből még nem lesz történelmi playoff-futás, különösen úgy, hogy Harper hivatalosan még mindig cserejátékosnak számít San Antonióban. Csakhogy minél mélyebbre néz az ember a számaiban, annál abszurdabb lesz az egész.
A számok szerint is egészen különleges, amit csinál
A Nyugati döntő első meccséig Harper 14.6 pontot, 5.6 lepattanót, 2.5 gólpasszt és 1.7 szerzett labdát átlagolt 63.6 százalékos true shooting mellett.
Ezeket a számokat ilyen hosszú playoff-szereplés során még egyetlen újonc sem hozta össze az NBA történetében.
Valójában csak Magic Johnson és Charles Barkley tudott hasonló playoff-átlagokat felmutatni újoncként, miközben 57 százalék fölötti hatékonysággal dobott.
És itt jön az igazán érdekes rész: Harper mindezt úgy csinálja, hogy meccsenként átlagosan csak 27 percet játszik. A Spurs továbbra is óvatosan kezeli, vagyis a számai valószínűleg még brutálisabbak lennének, ha kezdőként 35-40 perceket kapna.
Nem csak a statisztika működik, a szemteszt is
Harper játékában azonban nem is feltétlenül a számok a legijesztőbbek. Hanem az, ahogy kinéz a pályán.
Az egész mozgásában van valami furcsán nyugodt önbizalom. Úgy támadja a védőket, mintha már pontosan tudná, hol lesz az üres terület két másodperccel később, és közben olyan természetességgel vált ritmust, irányt vagy tempót, amit általában veterán sztároktól látunk.
Néha Kyrie Irving kreativitása ugrik be róla, máskor James Harden kontrollált tempóváltásai vagy Shai Gilgeous-Alexander hosszú, csúszós támadásai.
Van benne valami Jalen Brunson erejéből is, különösen abban, ahogy a testét használja a festék közelében.
És talán pont ezért érződik annyira másnak, mint egy átlagos újonc.
Nem úgy játszik, mint egy fiatal tehetség, aki próbál túlélni.
Hanem mint valaki, aki lassan kezdi elhinni magáról, hogy ezen a szinten is dominálhat.
A Spurs talán többet talált, mint gondolta
A Spurs eredetileg valószínűleg azt remélte, hogy Harper idővel tökéletes második számú opcióvá nőheti ki magát Wembanyama mellett.
Most viszont egyre többen érzik úgy San Antonióban, hogy ennél sokkal nagyobb történet készül.
Mert amikor egy újonc ilyen természetességgel teljesít playoff-helyzetekben, ilyen nyugodtan kezeli a nyomást, és közben folyamatosan emeli a saját szintjét a legnagyobb meccseken, az általában nem véletlen.
Az ilyen játékosokból lesznek később a liga arcai.
A legveszélyesebb dolog a Spurs számára talán nem is az, hogy Wembanyama ennyire gyorsan fejlődik.
Hanem az, hogy közben Harper is kezd kinézni valakinek, aki önmagában is franchise-szintű játékos lehet.
És ha San Antonio tényleg egyszerre talált rá két ilyen tehetségre, akkor könnyen lehet, hogy a következő NBA-dinasztia éppen most épül a szemünk előtt.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Az Oklahoma City Thunder már látott ilyet – de Victor Wembanyamara még nekik sincs igazán válaszuk
