Az Oklahoma City Thunder öltözőjében most valószínűleg senki sem beszél pánikról.
Csalódottság biztosan van, hiszen dupla hosszabbításban elveszíteni a Nyugati főcsoportdöntő első meccsét hazai pályán mindig rosszul esik, de ez a csapat már túl sok mindenen ment keresztül ahhoz, hogy egyetlen vereségtől elveszítse a nyugalmát.
Tavaly például ugyanígy elveszítették az első meccset a Denver Nuggets ellen, később mégis továbbjutottak, az NBA-döntőben pedig az Indiana Pacers is elvette tőlük a nyitómeccset, mielőtt végül Oklahoma City ünnepelhette volna a bajnoki címet.
Pontosan ezek a tapasztalatok azok, amelyek miatt a Thunder most sem kapkod.
Ez a keret már megtanulta, hogy egy playoff-sorozat teljesen másképp működik, mint egy sima alapszakasz-meccs, mert itt minden találkozó új történetet ír, az első vereség pedig sokszor csak azt mutatja meg, milyen problémákat kell gyorsan megoldani.
A gond csak az, hogy a Spurs oldalán most nem egy átlagos probléma áll velük szemben.
Wembanyama nem egyszerűen dominált, inkább teljesen átírta a meccs ritmusát
A Thunder már a párharc előtt is tudta, hogy Victor Wembanyama különleges matchup lesz, de az első meccs után valószínűleg még ők is próbálják megfejteni, hogyan lehet egyáltalán kezelni azt, amit a Spurs sztárja csinál.
A 41 pont és a 24 lepattanó önmagában is brutális statisztika, de igazából nem is ezek tették annyira ijesztővé az egész estét.
@nbanews.hu Van amikor egy játékos egyszerűen uralja a meccset. És van amikor úgy néz ki, mintha egy teljesen más bolygóról érkezett volna. 👽🏀 Victor Wembanyama a Nyugati döntő első meccsén konkrétan átvette az irányítást Oklahoma Cityben. 41 pont. 24 lepattanó. Blokkok. Clutch dobások. És közben olyan mozdulatok, amiknek néha semmi értelme nem kellene legyen egy 224 centis játékostól. A Oklahoma City Thunder próbált váltani, duplázni, fizikálisabb lenni… semmi nem működött igazán. Wembanyama mindenhol ott volt. Egyik pillanatban blokkolt. A másikban triplát dobott. Utána zsákolt. Majd úgy vezette a labdát, mint egy irányító. És ami talán a legijesztőbb: még mindig csak 21 éves. 😳🔥 A Spurs végül dupla hosszabbítás után nyert, de az este végére nem az eredményről beszéltek az emberek… hanem arról, hogy meddig juthat ez a srác. Mert ez már nem “potenciál”. Ez már szupersztár-szint. 📲 A részletesebb elemzésért és a teljes cikkért keressétek az nbanews.hu oldalt! NBA Wembanyama Spurs NBAPLayoffs Basketball NBANews #FYP
Sokkal inkább az, hogy Wembanyama szinte végig kontroll alatt tartotta a játék ritmusát, és közben egy pillanatra sem tűnt fáradtnak vagy kizökkenthetőnek, pedig karriercsúcsot jelentő közel 49 percet töltött a pályán.
A Thunder egyik legérdekesebb döntése az volt, hogy hosszú időszakokra Alex Carusot küldték rá.
Nem méretben próbálták megállítani Wembanyamát, hanem fizikális kontaktokkal, folyamatos nyomással és agresszív védekezéssel akarták kizökkenteni. Caruso időnként valóban megnehezítette a dolgát, de összességében inkább csak lassítani tudta azt az áradást, amelyet a Spurs sztárja jelentett.
Most viszont Oklahoma City valószínűleg teljesen más megközelítésre készül.
Sokkal több méretet és testet küldhetnek rá egyszerre, vagyis Chet Holmgren, Isaiah Hartenstein és a Williams-testvérek szerepe is jóval fontosabb lehet a második mérkőzésen.
A Thunder hosszabb távon próbálhatja kifárasztani
Van azonban egy másik érdekes része is ennek az egész párharcnak, amelyről most egyre többet beszélnek Oklahoma City környékén.
A Spurs egész szezonban óvatosan bánt Wembanyama perceivel. Az alapszakaszban átlagosan 30 perc körül játszott, a playoff első két körében sem terhelték túl, hétfőn viszont gyakorlatilag végig a pályán volt.
Ez ráadásul egy olyan sorozatban történik, ahol minden második nap meccset játszanak, vagyis valódi regenerációra szinte nincs is idő.
A Thunder ezért könnyen lehet, hogy nem csak egyetlen meccsben gondolkodik. Oklahoma City pontosan tudja, hogy ha folyamatos tempóra, fizikális játékra és agresszív támadásokra kényszerítik Wembanyamát, az hosszabb távon elkezdheti koptatni még egy ilyen különleges játékos energiáját is.
Mark Daigneault vezetőedző is utalt rá, hogy a Thunder teljesen új megoldásokkal készülhet a második találkozóra, mert szerinte egy ilyen párharcban nem lehet ugyanazzal a tervvel végigmenni.
És valószínűleg igaza is van.
Shai ennél sokkal jobb lesz, ebben még San Antonio is biztos
Miközben minden figyelem Wembanyamára irányult, kicsit háttérbe szorult, hogy Shai Gilgeous-Alexander sem játszott igazán jó meccset.
Papíron a 24 pont és a 12 gólpassz jól néz ki, de a 23 dobásból mindössze hét találat teljesen szokatlan tőle, különösen úgy, hogy az alapszakaszban 55 százalék fölött dobott mezőnyből.
Az első félidőben kifejezetten kényelmetlennek tűnt a Spurs védekezése ellen, sokszor lassabban reagált, és ritkán jutott el igazán tiszta helyzetekig.
A Spurs oldalán viszont pontosan tudják, hogy ez valószínűleg nem ismétlődik meg még egyszer ugyanígy.
Mitch Johnson vezetőedző is arról beszélt a meccs után, hogy egy ilyen kaliberű játékos ellen bizonyos pontokon egyszerűen csak reménykedni lehet abban, hogy kihagy néhány dobást.
És ez valószínűleg a második meccsen már sokkal kevésbé fog megtörténni.
Holmgrennek is sokkal nagyobbnak kell lennie
Az első meccs egyik legcsendesebb teljesítménye Chet Holmgren nevéhez kötődött, ami azért meglepő, mert az előző playoff-körökben sokszor ő volt Oklahoma City egyik legfontosabb embere.
Most viszont szinte teljesen eltűnt a támadójátékból. Mindössze hét dobást vállalt, az első kísérletére pedig egészen a második negyed végéig kellett várni. Nyolc ponttal és nyolc lepattanóval zárt, ami egyszerűen kevés egy ilyen szintű párharcban.
Daigneault szerint azonban ez nem csak Holmgren hibája volt, hanem az egész Thunder támadójátékának problémája. Oklahoma City túl statikusan kosárlabdázott, túl kevés mozgással és túl kevés kreativitással próbálta bontani a Spurs védekezését, amely így kényelmesen tudta kontrollálni a meccs ritmusát.
És ha ezen nem változtatnak gyorsan, akkor a Thunder könnyen sokkal nagyobb bajba kerülhet, mint amilyennek most kívülről látszik.
A Thunder tavaly bajnok lett, és pontosan tudja, hogyan kell reagálni egy elveszített első meccs után.
A különbség most az, hogy a másik oldalon nem egyszerűen egy szupersztár áll. Wembanyama néha inkább úgy néz ki, mint valami új kosárlabda-prototípus, amelyre még maga az NBA sem készítette fel igazán a ligát.
És lehet, hogy ez az egész párharc végül nem is Oklahoma Cityről fog szólni, hanem arról a pillanatról, amikor mindenki rájön: Wemby már most egészen más szinten mozog.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
22 ponttal vezettek – és mégis elveszítették. Brunson megint megmentette New Yorkot
