Hét perc és negyven másodperc volt hátra, Cleveland 22 ponttal vezetett, a Madison Square Garden halott volt – és mindenki tudta, hogy ez a meccs véget ért.
A Cavaliers simán hazavihetett volna egy győzelmet New Yorkból, ami a Keleti döntő legjobb nyitánya lett volna nekik.
Két nappal egy kimerítő hetedik meccs után, idegenben, egy sorozat első meccsén – ez lett volna az év legfontosabb győzelme.
Aztán Jalen Brunson fogta a labdát.
Ami ezután következett, azt nehéz szavakba önteni. Brunson a negyedik negyedben szinte egyedül hozta vissza a Knickseket – 15 pont, kilenc kísérletből hét találat, egy 18-1-es New York-i futás közepén.
Landry Shamet hármasa a buzzer előtt 45 másodperccel egyenlített, Harden rövid dobással visszavette a vezetést Clevelandnek, Brunson ismét egyenlített – aztán a hosszabbításban a Knicks 14-3-ra söpörte el a Cavalierst.
115-104, a hosszabbítás után az eredmény. New York vezet 1-0-ra.
Brunson – megint ő
38 pont, a meccs legjobbja – de a szám önmagában nem mondja el, mi történt igaz.
Brunson nem egy egyszerű meccset játszott. Egy elveszett meccset mentett meg, a legrosszabb pillanatban, a legnagyobb nyomás alatt, a leghangosabb arénában.
Ez már nem meglepetés – ez Brunson. Az elmúlt két évben annyi ilyen estéje volt, hogy az ember szinte elvárja.
De ettől még minden alkalommal döbbenetes. A csapattársak tudnak, az edzők tudnak, az ellenfelek képesek – és mégis, senki sem tudja megállítani.
A tavalyi Keleti döntőben Indiana az első meccsen hosszabbításban nyert a Knicks otthonában – Tyrese Haliburton döntő hármasával.
Most Brunson állt a másik oldalon, és megfordította a képet. Ez a Knicks most máshogy áll össze a nagy pillanatokban.
Cleveland összeomlott – megint
22 pontos előny, hét perccel a vége előtt – és a Cavaliers mégis elveszítette a meccset. A negyedik negyedben 18 kísérletből mindössze hármat értékesített, és ötször adta el a labdát.
Donovan Mitchell 29 pontot szerzett az estén – de az utolsó negyedben mindössze hármat. Pontosan akkor tűnt el, amikor a csapatának a legjobban kellett volna.
A Knicks rájött, hogy Hardent kell keresni védekezésben – és Cleveland nem találta a választ erre.
A Cavaliers egész rájátszásban szenvedett a negyedik negyedes összeomlástól, és most a Keleti döntő első meccsén megint ugyanebbe a csapdába esett.
Kenny Atkinson feladata most az, hogy csütörtökön estig megoldást találjon erre a problémára.
Vagy elrejti Hardent védekezésben, vagy leülteti – mindkettő nehéz döntés, de néhányat meg kell hozni.
Towns más kap ebben a sorozatban
Az elmúlt hét playoff-meccsén Karl-Anthony Towns 55-ször dobott – de 56 gólpasszt osztott ki.
Több volt a gólpassza mint a dobása. Ez szándékos volt, és tökéletesen működött Atlanta és Philadelphia ellen.
A Cleveland más. Az első meccsen Towns 14-szer dobott, és csak öt gólpasszt adott ki.
A Cavaliers támadobb támadójátéka más megközelítést igényel – és ha a Knicks a döntőbe akar jutni, Towns-nak többet kell vállalnia a pontozásból is.
Karrierjében átlagosan 22.8 pontot szerez meccsenként – ezt nem véletlenül.
A sorozat hangulata
Ez csak az első meccs – de az iránya egyértelműen. Cleveland idegenben játszik, elveszítette az első meccset egy 22 pontos előnyből, és most ennek az összeomlásnak a terhével kell nekivágnia a második meccsnek. Ez nem egyszerű teher.
A Knicks viszont megmutatta, hogy bármekkora hátrányból képes visszajönni – és van egy játékosa, aki ilyen helyzetekben mindig megtalálja a megoldást.
Brunson nem egyszer csinált már ilyet, az ellenfél mégis mindig meglepődik.
Csütörtökön a második meccs – és Cleveland most kénytelen nyerni, hogy ne kerüljön 0-2-es hátrányba.
Egy 22 pontos előny elvesztése nem véletlen – ez Cleveland egyik legfájóbb szokásává vált ebben a rájátszásban.
A Knicks ezt kihasználja, Brunson pedig megint megmutatta, hogy a legnagyobb nyomásban a legjobb.
Ha Cleveland nem talál választ erre a mintára, ez a sorozat hamar véget ért.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Wembanyama üzent – és az egész NBA meghallotta
