Amikor a San Antonio Spurs a második negyedben már 16 pontos előnyben volt, sokan azt hitték, hogy a döntő visszatér még egyszer New Yorkba.
A Knicks játékosai azonban egész rájátszásban ugyanazt bizonyították: amíg meg nem szólal a dudaszó, addig soha nem szabad leírni őket.
Jalen Brunson 45 pontot szerzett, a negyedik negyedben egymás után 13 Knicks-pontból vállalt szerepet, és vezérletével New York 94–90-re legyőzte a San Antonio Spurst az NBA-döntő ötödik mérkőzésén.
A Knicks 4-1-re megnyerte a párharcot, és 53 év után ismét NBA-bajnoknak mondhatja magát.
Brunson akkor lépett elő, amikor a legnagyobb szükség volt rá
A döntő MVP-je méltó módon zárta le a sorozatot. Brunson 45 pontja új Knicks-rekordot jelentett NBA-döntőben, megdöntve Willis Reed 1970-ben felállított 38 pontos csúcsát.
A balkezes irányító a teljes döntő során 32,6 pontos átlagot hozott, de a legfontosabb pillanatokat az utolsó mérkőzésre tartogatta.
Mikal Bridges 14, Josh Hart pedig 13 ponttal segítette a bajnokcsapatot.
A Villanováról érkezett trió, amelyet a szurkolók csak „Nova Knicksként” emlegetnek, végül New Yorkban is együtt ért fel a csúcsra.
A Spurs ismét elengedett egy nagy előnyt
A döntő szinte minden mérkőzése ugyanazt a forgatókönyvet követte. A Spurs gyorsan ellépett, a Knicks pedig fokozatosan visszakapaszkodott.
Ezúttal San Antonio 16 pontos előnyt épített ki, miközben Victor Wembanyama öt blokkot osztott ki már az első félidőben.
Dylan Harper 25 ponttal zárt, Wembanyama pedig 19 pontot, 14 lepattanót és öt blokkot jegyzett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a Spurs meghosszabbítsa a párharcot.
A negyedik negyedben ismét Brunson vette kezébe az irányítást.
A Knicks vezére sorozatban 13 pontból vállalt szerepet, New York pedig újabb fordítást mutatott be, miután a döntő során már a negyedik alkalommal állt fel kétszámjegyű hátrányból.
Egy város 53 éves álma vált valóra
A Knicks legutóbb 1973-ban nyert bajnoki címet. Azóta generációk nőttek fel úgy New Yorkban, hogy csak történetekből ismerték a klub aranykorát.
Patrick Ewing, John Starks, Allan Houston, Carmelo Anthony vagy Jeremy Lin neve örökre része marad a franchise történetének, de egyikük sem tudta visszahozni a Larry O’Brien-trófeát Manhattanbe.
Most Brunsonnak, Townsnak, Hartnak, Bridgesnek és Anunobynak sikerült az, amire több mint fél évszázadon át vártak a Knicks szurkolói.
Amikor a dudaszó megszólalt San Antonióban, több ezer New York-i drukker ünnepelte a lelátón azt a pillanatot, amelyre egész életében várt.
Kevés olyan bajnoki cím van, amely ennyire túlmutat a sporton. A Knicks sikere nem egyszerűen egy újabb trófea a vitrinben, hanem egy generációs történet lezárása.
New Yorkban rengeteg szurkoló úgy nőtt fel, hogy soha nem látta bajnokként a saját csapatát, miközben folyamatosan hallgatta a régi legendákról szóló történeteket.
Talán ezért érződik másnak ez a győzelem. Nem azért, mert a Knicks jobb volt a Spursnél, vagy mert Brunson fantasztikus döntőt játszott.
Hanem azért, mert végre megszületett az a pillanat, amelyre egy egész város több mint fél évszázadon át várt.
És amikor egy sportsiker ennyi ember közös emlékévé válik, akkor már jóval többről beszélünk, mint egy kosárlabdameccsről.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
James Hardent letartóztatták, miközben a jövőjéről kellene döntenie
