Az NBA-draftban ritkán találkozik ennyire a sors, az üzlet és az érzelem – Utah most mindhárommal szemben egyszerre.
A Jazz a második helyre ugrott, és még azon az estén elkezdődött a suttogás: mi lenne, ha megpróbálnák az első picket is megszerezni?
A különleges helyzet. AJ Dybantsa, az idei draft legesélyesebb első választottja, nem is lehetne közelebb Utahhoz.
Középiskolás éveit Utah Prep-en töltötte, majd a BYU-n szerepelt – amely Ryan Smith Jazz-tulajdonos, Danny Ainge és Austin Ainge alma matere.
Smith komoly BYU-donátor, Dybantsa pedig állítólag maga is szeretne Utahban maradni.
Papíron tehát minden adott egy nagy cseréhez. A valóság azonban ennél jóval bonyolultabb.
Ez nem az a draft, ahol egy név mindent eldöntött
Mielőtt bárki fejvesztve rohanna az első pickért, érdemes megállni egy pillanatra.
Ez az idei draft nem olyan, ahol egyetlen egyértelmű, vitathatatlan első választott van. Dybantsa az élen jár – de korántsem akkora különbséggel, mint azt sokan gondolják.
Duke-os Cam Boozer több analitikai modell szerint is az osztály legjobb kilátású játékosa.
Darryn Peterson az idén elején a legesélyesebb volt az első helyre, de sérülések keresztülhúzták a számításait. Caleb Wilson talán a legatlétikusabb játékos az egész draftban. Ez egy négyszemélyes verseny – és nincs egyértelműen győztes.
Egy cserkész a chicagói NBA-összetartóról pontosan így fogalmazott: meglepte őket, hogy a közvetítés annyira magától értetődőnek tüntet fel Dybantsa és az első pick kapcsolatát. Washington sem jelezte, hogy ő az első számú célpontjuk.
Ace Bailey az, akit Utah nem adhat oda
A leggyakrabban emlegetett neve a lehetséges cserének Ace Bailey, a tavalyi draft ötös pickje.
Bailey rookie szezonjában 19 évesen átlagosan 13.8 pontot szerzett meccsenként – ez rendkívüli teljesítmény. Három olcsó szerződéses éve van hátra, az NBA egyik leghiányosabb posztján játszik, és belőle még akár sztárjátékos is válhat.
Az ilyen játékosokért a liga szinte bármit megad. Bailey egyedül is behozna minden picket a top négyen kívül.
Feláldozni őt azért, hogy az egy második pick közötti különbséget áthidalják – ami egyáltalán nem biztos, hogy akkora – komoly hiba lenne.
Keyonte George, a Jazz másik fiatal reménysége, a szezonban a liga 22. legtöbb szerzője volt, szintén rookie szerződésen. Jaren Jackson Jr-ért három első körös picket fizettek az átigazolási határidőn – kínálni őt egyetlen pickért szintén értelmetlen lenne.
Ainge nem szokott kötni
A Jazz élén Danny Ainge áll, akinek a kosárlabda-üzletben szerzett tapasztalata felbecsülhetetlen.
Bostonbanig az volt a jellemzője, hogy komoly csapatok közeledése ellenére sem kapkodott – Jimmy Butler, Paul George és Kawhi Leonard mind szóba kerültek a Celticsnél az erejük teljében, és Ainge mindannyiszor visszalépett. Nem hiányból, hanem számításból.
Az egyetlen eset, amikor igazán elsietett egy döntést, 2015-ben volt. Négy első körös picket ajánlott fel azért, hogy a 16-os helyről a kilencesre ugorjon Justise Winslow miatt. Charlotte nemet mondott. Utólag Ainge maga is elismerte, hogy talán túl messzire ment.
A Jazz mostani helyzete nem kényszerből fakad. Erős keretük van, Bailey és George komoly fiatal tehetségek, és semmiféle sürgős szükség nincs egyetlen konkrét játékosra.
Ha Dybantsa valóban remek beválik, az – de ha jó játékost kapnak a kettes pickkel, az sem katasztrófa.
Mibe kerülhet az első pick?
Az elmúlt évtizedben háromszor cseréltek top 5-ös picket egymás között – és mindháromszor hasonló volt az ár: egyetlen komoly első körös pick.
Philadelphia 2017-ben egy rendkívül értékes jövőbeli picket adott a kettes pickért. Dallas 2018-ban egy enyhén védett saját picket áldozott fel, hogy két helyet ugorjon előre. Atlanta 2019-ben a 17-es és 35-ös picket adta a négyesért.
A minta egyértelműen – egy értékes pick, nem egy egész jövő. Utah rendelkezik ilyen pickekkel.
A Donovan Mitchell és Rudy Gobert cserékből felhalmozott készletük komoly, és 2029-re várhatóan megkapják Cleveland és Minnesota legkedvezőbb pickjeit is. Ez lehet az eszköz, amivel Washington valóban tárgyalóasztalhoz ül.
A nagy türelemjáték
Az egész helyzet egy stratégiai várakozási játék. Ha Utah hívja elsőként Washingtont, azzal jelzi: nagyon kell nekik Dybantsa.
Ha Washington hív elsőként, az azt jelenti, hogy ők inkább valaki mást választanak az első pickkel.
Ainge nem szokott elsőként lépni. 2017-ben még azt is vállalta, hogy a Lakers a kettes pickkel elviszi Tatumot – csak azért, hogy ne a vámokat fizesse.
Washington sem sietős. Michael Winger, aki maga is átélt már hasonló tárgyalásokat a másik oldalon, pontosan tudja, mit jelent türelmesnek lenni – és mit jelent kapkodni.
Mi lesz a vége?
Egy csere lehetséges – de korántsem biztos. Ahhoz, hogy megtörténjen, a Jazzneak meg kell győződnie arról, hogy Dyban pedig el jobb náluk mint más a kettes pickkel a Wizardsnek kell fogadnia, hogy valaki más is megfelel nekik az első helyen.
Ha mindkét feltétel teljesül és az ár egy komoly de nem egzisztenciális pick – akkor születhet meg.
De ha Utah Baileyt vagy több fiatal tehetséget kellene adjon, Ainge nagy köszön és marad a kettes picknél.
Egy biztos: az NBA-ban ritkán volt ilyen magas tétű draftelőkészítő időszak. Ami hiányzik belőle az csupán az, hogy valaki kapkodjon.
Dybantsa Utah-kötődése szép történet – és a sportban a szép történetek néha valóra válnak.
De Danny Ainge-et nehéz érzelmekkel rávenni valamire. Ha az üzlet jó, megcsinálja.
Ha nem, köszön és megy tovább. Ennyi év tapasztalat után már tudja, hogy a türelem általában többet ér egy névnél.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
22 ponttal vezettek – és mégis elveszítették. Brunson megint megmentette New Yorkot
