Az NBA egy ritka döntéssel felülírta a saját szabályát, és különleges körülményekre hivatkozva mégis jogosulttá tette Luka Dončićot és Cade Cunninghamet az idény végi díjakra, annak ellenére, hogy egyikük sem érte el a hivatalosan előírt 65 mérkőzést.
A döntés ugyanakkor nem volt egységes, mert Anthony Edwards hasonló kérelmét végül elutasították, ami azonnal vitát indított el a rendszer következetességéről.
A liga és a játékosszakszervezet közösen hozta meg a döntést az úgynevezett „Extraordinary Circumstance Challenge” keretében, amely lehetőséget ad arra, hogy egy játékos kivételes esetekben felmentést kapjon a minimum mérkőzésszám alól.
The following has been released by the NBA. pic.twitter.com/ZT2SldeN6X
— NBA Communications (@NBAPR) April 16, 2026
Dončić esetében a helyzet már korábban körvonalazódott, hiszen egy combhajlító-sérülés miatt 64 meccsen ragadt, miközben két találkozót családi okokból hagyott ki, amikor hazautazott gyermeke születésére.
Cunningham esete más jellegű volt, ő egy összeesett tüdő miatt kényszerült hosszabb kihagyásra a szezon hajrájában, ami szintén olyan körülménynek minősült, amelyre a szabály kivételt enged.
A liga értelmezése szerint ezekben az esetekben „nem volt reálisan elvárható”, hogy a játékos pályára lépjen, így megnyílt az út a díjakért való verseny előtt.
Nem mindenki járt ugyanúgy
A döntés azonban nem volt általános, és éppen ez adta a történet másik, érzékenyebb oldalát. Anthony Edwards szintén benyújtotta a kérelmét, de az ügy egy független döntőbíró elé került, aki végül nem adott neki felmentést.
Ez különösen azért váltott ki kérdéseket, mert Edwards fertőzés miatt hagyott ki meccseket, ami sokak szerint hasonló súlyú körülmény lehetett volna.
A játékos környezetéből is érkezett reakció: képviselője jelezte, hogy nehezen érthető a különbségtétel, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Edwards számára ez nem személyes ügy, mert őt sokkal inkább az zavarta, hogy nem tudta végigjátszani az idényt, mint az, hogy eleshet egyéni elismerésektől.
A vita így nemcsak egyéni döntésekről szól, hanem arról is, mennyire következetes a liga szabályrendszere, amikor különböző típusú sérüléseket és körülményeket kell mérlegelni.
A díjak versenye így is eldőlni látszik
A döntésnek ugyan van jelentősége, de a legnagyobb egyéni elismerés szempontjából valószínűleg nem borítja fel az erőviszonyokat.
A legutóbbi szavazási minták alapján Shai Gilgeous-Alexander toronymagasan vezeti az MVP-versenyt, és nehéz elképzelni, hogy bárki érdemben veszélyeztetné a pozícióját.
Dončić és Cunningham számára azonban így is fontos lehet a döntés, mert az All-NBA csapatok összeállításánál már komoly szerepet játszhat a jogosultság. Mindkét játékos olyan számokat hozott, amelyek alapján helyük lehet a liga legjobbjai között.
Dončić pontkirályként zárta az idényt 33,5 pontos átlaggal, miközben 7,7 lepattanót és 8,3 gólpasszt is hozzátett meccsenként.
Cunningham szintén kiemelkedő szezont futott, közel dupla-duplát átlagolt, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a Detroit az élmezőnyben zárjon.
A döntés így végső soron nem a verseny élét változtatta meg, hanem azt biztosította, hogy ezek a teljesítmények egyáltalán számításba kerülhessenek — miközben a vita arról, hogy mi számít „különleges körülménynek”, valószínűleg még sokáig nem zárul le.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Maxey vezette be a Sixerst a playoffba, Embiid jelenléte extra lökést adott
