Az első percek alapján minden arra utalt, hogy San Antonio vissza akarja venni az irányítást a Nyugati döntőben.
A Spurs elképesztő energiával kezdett, pillanatok alatt 15–0-s előnyt épített fel, a Frost Bank Center közönsége teljesen felpörgött, és úgy tűnt, Oklahoma City egy pillanatra elveszítette a ritmust.
Az ilyen playoff-estéken sok csapat hajlamos szétesni, főleg idegenben, egy ennyire intenzív kezdés után.
A Thunder viszont pontosan az ellenkezőjét csinálta.
Nem kapkodott, nem próbált hirtelen egyéni villanásokból visszajönni a meccsbe, hanem lassan elkezdte ráerőltetni saját tempóját a Spursre, miközben folyamatosan cserélte a friss, atletikus embereket a pályán.
Mire San Antonio észbe kapott, a korai 15–0 már csak emlék volt, Oklahoma City pedig egy brutális 58–36-os futással teljesen átvette a meccs kontrollját.
A vége 123–108-as Thunder-győzelem lett, de a különbség valójában nagyobbnak érződött, mint amit az eredmény mutatott.
Az Oklahoma City ugyanis nem egyszerűen megnyerte ezt a találkozót, hanem fokozatosan felőrölte San Antoniót, és most először ebben a párharcban tényleg úgy nézett ki, mint egy csapat, amely pontosan tudja, hogyan kell reagálni playoff-nyomás alatt.
Oklahoma City mélysége lassan megfojtja a Spursöt
Az egész mérkőzés egyik legfontosabb része az volt, hogy a Thunder gyakorlatilag a kispadjával fordította meg az estét.
Miközben az első percekben a kezdők teljesen beragadtak, a második sor olyan lendületet hozott be, amellyel a Spurs egyszerűen nem tudott mit kezdeni.
Jared McCain 24 pontot tett fel a padról, Jaylin Williams playoff-karriercsúcsot jelentő 18 pontig jutott, Alex Caruso pedig megint azt a fajta kaotikus energiát hozta, amelyet minden contender imádna látni a saját rotációjában.
Caruso ráadásul nemcsak védekezésben borította fel folyamatosan a Spurs támadási ritmusát, hanem támadásban is elképesztően tisztán olvasta a játékot.
Sokszor nem is a pontjai tűntek fel elsőre, hanem az, hogy minden fontos labdánál jó döntést hozott, és mindig ott jelent meg, ahol Oklahoma Citynek éppen szüksége volt rá.
Az egész Thunder egyik legnagyobb ereje most már egyre inkább az, hogy szinte minden este más játékos képes előlépni, miközben Shai Gilgeous-Alexandernek nem kell folyamatosan emberfeletti teljesítményt nyújtania ahhoz, hogy a csapat kontroll alatt tartsa a mérkőzéseket.
És talán pontosan ez teszi igazán veszélyessé ezt az OKC-t.
A Spurs támadása túl könnyen megakad, ha Wembanyamát sikerül kizökkenteni
A San Antonio problémája most már kezd nagyon világosan kirajzolódni ebben a párharcban.
Amikor Wembanyama dominálja a festéket, a Spurs teljesen más csapatnak tűnik.
Amikor viszont Oklahoma City fizikálisan kifelé tolja őt a gyűrű közeléből, a támadójáték túl gyakran szétesik félpályán.
Az első meccsen még sikerült folyamatosan előnyös helyzetekbe hozni Wembyt, most viszont a Thunder sokkal agresszívebben választotta le a labdakezelőkről, miközben folyamatos kontaktot vállalt vele minden labdaérintésnél.
Wembanyama végül 26 pontig jutott, de mindössze négy lepattanót szedett le, és sokkal kevésbé tudta fizikálisan uralni a meccset, mint az első találkozón.
A Thunder védekezése közben folyamatosan kizökkentette San Antoniót a ritmusából.
A Spurs kevés könnyű helyzetet talált, alig jutott tiszta betörésekhez, és ahogy Oklahoma City elkezdte emelni a nyomást, egyre jobban látszott, hogy nincs elég stabil második vagy harmadik opciójuk támadásban.
Devin Vassell próbálta életben tartani a csapatot 20 ponttal, de rajta kívül túl kevés játékos tudott hosszabb ideig veszélyt jelenteni.
És playoffban ez hosszabb távon nagyon nehéz helyzetet teremt.
A Thunder lassan elkezdi diktálni a párharc ritmusát
Az első meccs után még könnyű volt azt gondolni, hogy Wembanyama és a Spurs egyszerűen túl gyorsan emelkedik egy új szintre.
Most viszont egyre inkább az látszik, hogy Oklahoma City kezdte el ráerőltetni saját identitását a sorozatra.
Fizikális védekezés, agresszív labdanyomás, mély rotáció és végtelen atletikusság minden poszton.
A Spurs az első percekben még lendületből és érzelmekből játszott, de ahogy telt az idő, az OKC egyszerűen fokozatosan kiszívta belőlük az energiát.
A Thunder végül 97 pontot dobott az utolsó három negyedben idegenben, egy alapvetően elit védekezésű csapat ellen.
Ez már nem egyszerűen jó dobóforma vagy egy szerencsés este. Sokkal inkább annak a jele, hogy Oklahoma City kezd egyre kényelmesebben mozogni ebben a párharcban, miközben San Antonio egyre nehezebben találja meg ugyanazt a ritmust, amely az első meccsen még működött.
A playoff egyik legérdekesebb része mindig az, amikor egy fiatal csapat először találkozik egy olyan ellenféllel, amely nemcsak tehetségesebb vagy mélyebb, hanem érzelmileg is teljesen stabil marad a káosz közepén.
Az Oklahoma City most pontosan ezt mutatja. A Spurs még mindig veszélyes, Wembanyama továbbra is képes bármelyik este teljesen átírni a párharcot, de az OKC-ben most már látszik valami, ami a legtöbb fiatal contenderből hiányzik: az a nyugodt önbizalom, amely miatt egy pillanatra sem érzik úgy, hogy elveszíthetik a kontrollt egy meccs felett.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A New York Knicks megint lecsapott, a Cavaliers egyre nagyobb bajban van
