Kevés playoff-párharc tud olyan gyorsan teljesen új irányt venni, mint ez a Nyugati döntő, mert mire az ember azt hinné, hogy valamelyik csapat végre megtalálta a működő formulát, a következő mérkőzésen az egész dinamika megint felborul.
Az egyik este még minden arról szól, hogyan lehetne egyáltalán megállítani Victor Wembanyamat, aztán hirtelen Oklahoma City védekezése kezd dominálni, utána a Thunder mélysége tűnik döntő faktornek, most pedig újra ott tartunk, hogy Wembanyama teljesen rátelepedett a párharcra.
És talán pontosan ettől lett ennyire izgalmas ez a sorozat.
Mert egyik csapat sem tudott tartós kontrollt kialakítani a másik fölött.
A Spurs a negyedik meccsen 103–82-re ütötte ki Oklahoma Cityt, ezzel 2–2-re egyenlítette a Nyugati döntőt, miközben a Thunder egész playoffjának egyik legrosszabb támadóestéjét produkálta.
Most viszont minden újra nulláról indul az ötödik mérkőzésen, amelynek győztese már óriási lépést tesz az NBA-döntő felé.
Wembanyama újra megmutatta, mennyire gyorsan képes átvenni egy playoff-párharc irányítását
A Spurs sztárja már a sorozat első meccsén is elképesztő számokat rakott le, utána viszont Oklahoma City látványosan elkezdte kiszorítani őt a komfortzónájából.
A Thunder védekezése a második és harmadik mérkőzésen sokkal fizikálisabban kezelte a festék környékét, miközben folyamatosan próbálták távol tartani Wembanyamát a gyűrűtől és limitálni azokat az egyszerű befejezéseket, amelyek az első találkozón teljesen szétszedték őket.
A negyedik meccsen viszont minden újra megfordult.
Wembanyama harminchárom ponttal, nyolc lepattanóval, öt gólpasszal, három blokkal és két szerzett labdával zárt, miközben az egész mérkőzésen úgy játszott, mint aki pontosan érzi, hogy most kell visszavennie a párharc ritmusát.
És ami Oklahoma City számára talán még nagyobb probléma lehet, hogy az a fajta agresszivitás és energiaszint, amelyet a Spurs sztárja mutatott, egyáltalán nem tűnt egyszeri fellángolásnak.
A Thunder számára emiatt most megint ugyanaz a kérdés került előtérbe: hogyan lehet egyszerre limitálni Wembanyamát a festékben, miközben a Spurs többi játékosának sem adnak túl sok szabad területet.
És erre egyelőre nincs tökéletes válaszuk.
Chet Holmgren teljesítménye lassan az egész párharc egyik legfontosabb faktora lett
A Thunder oldalán közben Chet Holmgren játéka egyre fontosabbá válik, mert Oklahoma City számára ez a matchup fizikálisan és taktikailag is elképesztően nehéz.
Holmgrennek védekezésben hol Wembanyamával kell birkóznia, hol a másik hétlábassal, Luke Kornettel, miközben támadásban is folyamatosan a Spurs elképesztő hosszúságával kell megküzdenie.
A számok elég durván mutatják, mennyire összefügg Holmgren teljesítménye a Thunder eredményességével. Oklahoma City két vereségében mindössze 33 százalékkal dobott, a két győzelem során viszont közel 59 százalékos hatékonysággal játszott.
A Thundernek nem feltétlenül van szüksége húszpontos, tízlepattanós estére tőle, de arra igen, hogy stabil második opcióként működjön Shai Gilgeous-Alexander mellett, különösen most, hogy sérülések miatt több támadószerep hárul rá.
És jelenleg pontosan ez az a pont, ahol Oklahoma City kezd igazán nehéz helyzetbe kerülni.
Ez a párharc már teljesen a védekezésről szól
A Thunder az alapszakasz legjobb védelmével érkezett a playoffba, a Spurs pedig közvetlenül mögöttük zárt a harmadik helyen, ezért nem meglepő, hogy ez a sorozat egyre inkább fizikális, darálós playoff-kosárlabdává kezd válni.
Mindkét csapat folyamatosan próbálja kizökkenteni a másik sztárjait, agresszíven támadják a labdakezelőket, és rengeteg turnovert kényszerítenek ki.
San Antonio számára a legfontosabb feladat továbbra is az, hogy valaki más verje meg őket, ne Shai Gilgeous-Alexander. A Spurs ebben különösen sokat vár Stephon Castletől, aki több szakaszban is kifejezetten jól lassította az MVP-t.
Devin Vassell például konkrétan a liga legjobb perimétervédőjének nevezte Castle-t, kiemelve azt a fizikális stílust és állandó nyomást, amelyet egész meccsen képes fenntartani.
A negyedik meccsen Oklahoma City húsz labdát adott el, mindössze 33 százalékkal dobott mezőnyből, és 6/33-mal triplázott.
Ezek önmagukban is brutális számok, de a Thunder edzője, Mark Daigneault külön hangsúlyozta, hogy ebben nemcsak saját hibák voltak, hanem a Spurs védekezése is komoly szerepet játszott.
És pontosan ettől lett ez a sorozat ennyire nehéz Oklahoma City számára.
A sérülések lassan teljesen átírják a rotációkat
A párharc elején még inkább a Spurs sérülései jelentettek problémát, most viszont a Thunder került hasonló helyzetbe.
Jalen Williams bal combhajlító-sérülése újra kiújult, emiatt kihagyta a negyedik mérkőzést, miközben Ajay Mitchell is megsérült, így Oklahoma City két fontos támadóopció nélkül maradt.
És bár a Thunder egész szezonban elképesztő mélységgel dolgozott, playoffban az ilyen hiányzások már teljesen más súllyal jelennek meg, mert minden extra labdakezelő, minden stabil pontszerző és minden fizikális védő sokkal fontosabbá válik.
Most pedig pontosan ez látszik ezen a párharcon is.
A Nyugati döntő talán azért lett ennyire jó sorozat, mert egyik csapat sem tudott hosszabb időre kényelmesen ráülni a másikra.
Minden meccs után úgy tűnik, hogy valaki végre megtalálta a működő megoldást, aztán a következő este az egész teljesen új irányt vesz.
És amikor egy playoff-párharc ennyire folyamatos alkalmazkodásról, ennyire kemény védekezésről és ennyire gyorsan változó ritmusról szól, abból általában emlékezetes konferenciadöntő születik.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A Cavs már a Knicks-szurkolóktól is próbálta megvédeni az arénát
