A Madison Square Garden környékén hosszú évekig minden playoff-menetelés inkább reménynek tűnt, mint valódi fenyegetésnek a liga elitjére nézve.
A Knicks rendre talált valami módot arra, hogy megálljon egy szinttel a döntő előtt, vagy egyszerűen elfogyjon, amikor igazán nagy lett a nyomás. Ez a mostani csapat viszont teljesen más energiát sugároz.
A New York már nem úgy játszik, mint egy kellemes meglepetés.
Sokkal inkább úgy, mint egy igazi playoff csapat, amely pontosan tudja, hogy közel van az NBA-döntőhöz, és egy pillanatra sem akarja kiengedni ezt a lehetőséget a kezéből.
A Knicks szombat éjjel 121–108-ra győzte le a Cleveland Cavalierst, ezzel pedig már 3–0-ra vezet a Keleti döntőben.
Az NBA történetében eddig 163 csapat került ilyen előnybe egy hétmeccses playoff-párharcban, és egyikük sem bukta el végül a sorozatot.
És őszintén, ezt a Knicks-csapatot nézve most nehéz elképzelni, hogy pont ők lennének az elsők.
A New York jelenleg olyan támadójátékot rak össze, amelyet évtizedek óta nem látott az NBA
A legijesztőbb az egész Knicksben talán az, hogy nincs egyetlen játékos vagy egyetlen rendszer, amelyet ki lehetne venni a játékból.
Ha valaki megpróbálja megállítani Jalen Brunsont és Karl-Anthony Townst, ott van Mikal Bridges, OG Anunoby vagy Josh Hart.
Ha a kezdők kicsit visszavesznek, a padról Landry Shamet vagy Miles McBride érkezik ugyanazzal az agresszivitással és dobóformával.
Ez a sokoldalúság teljesen szétszedte Cleveland védekezését.
A harmadik meccsen a Knicks öt kezdőjéből négy több mint ötven százalékkal dobott mezőnyből, három játékos húsz pont fölé jutott, miközben Shamet a padról beszállva dobott tizennégy pontot.
És ami igazán brutális, hogy ez már nem egyszeri kiugrás.
New York jelenleg történelmi szinten hatékony playoff-támadójátékot produkál, olyannyira, hogy a csapat dobóhatékonysága már a legendás 1987-es Lakers szintjéhez kezd közelíteni.
A Knicks az egész playoffban elképesztő ritmusban kosárlabdázik.
Nemcsak sok pontot szereznek, hanem folyamatosan jó döntéseket hoznak, gyorsan mozgatják a labdát, és gyakorlatilag minden este több játékosuk képes átvenni a meccs irányítását bizonyos szakaszokban.
És playoffban ez az egyik legveszélyesebb kombináció, ami létezik.
A Cleveland lassan teljesen kifogy az energiából
A Cavaliers oldalán most már nemcsak taktikai problémák látszanak, hanem valami sokkal veszélyesebb is: a fáradtság.
Cleveland egész playoffja fizikálisan brutális volt, és ez most kezd igazán visszaütni.
Donovan Mitchell hiába próbálja húzni a csapatot, láthatóan nem ugyanazzal a robbanékonysággal mozog, mint az előző körökben, miközben James Harden is sokkal kevésbé tudja kontrollálni a meccsek tempóját, mint korábban.
A Cavs különösen a triplavonal mögött omlott össze. Az alapszakasz egyik legjobb kinti dobócsapata volt, most viszont harminc százalék környékén dob a sorozatban, és a harmadik meccsen is csak 12/40-et hozott kintről.
Még beszédesebb adat, hogy Cleveland mindössze négy gyorsindításos pontot szerzett a harmadik találkozón, ami tökéletesen megmutatta, mennyire elfogytak a lábak ebben a hosszú playoff-futásban.
És miközben a Cavs egyre fáradtabbnak és görcsösebbnek tűnik, a Knicks pontosan az ellenkezőjét sugározza.
A Knicks már nem contendernek néz ki, hanem döntősnek
A legdurvább az egészben talán az, hogy New York már nem egyszerűen jó formában van.
Ez konkrétan történelmi szintű playoff-menetelés.
A Knicks már tíz egymást követő rájátszásmeccset nyert meg, és az NBA történetében csak négy csapatnak volt ennél hosszabb playoff-szériája. Az a négy csapat pedig gyakorlatilag tele volt dinasztiákkal és legendás bajnokegyüttesekkel.
Még durvább, hogy New York ezeket a győzelmeket összesen 225 pontos különbséggel hozta le, ami minden idők legjobb tízmeccses playoff-pontkülönbsége.
És amikor egy csapat ilyen szinten dominál, egy idő után már nem lehet pusztán jó formáról vagy kedvező matchupokról beszélni.
Akkor már valami sokkal nagyobb kezd kialakulni.
A legnagyobb különbség a mostani Knicks és a korábbi New York-i playoff-csapatok között talán az, hogy ez a keret egyáltalán nem tűnik meglepettnek a saját sikerétől.
Sok csapat, amikor hirtelen közel kerül a döntőhöz, elkezd feszült lenni, túlgondolja a meccseket vagy túl nagy jelentőséget ad minden hibának.
A Knicks jelenleg pont az ellenkezőjét sugározza.
Nyugodtak, magabiztosak, és egyre inkább úgy mozognak a pályán, mint egy csapat, amely már nem csak álmodik a döntőről, hanem teljesen természetesnek érzi, hogy oda tart.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
Giannis Dončić mellé – ez lenne az NBA legnagyobb nyári bombája
