Volt idő, nem is olyan régen, amikor Detroitban már inkább a jövőről beszéltek, nem a playoffról.
A régi nagy évek emléke még ott élt a falakon, de a pályán hosszú ideje nem érkezett válasz. Most viszont a Little Caesars Arena parkettjén valami nagyon ismerős tért vissza.
Karakter. Keménység. És győztes kosárlabda.
A Detroit Pistons vasárnap este 116-94-re legyőzte az Orlando Magic csapatát a mindent eldöntő hetedik mérkőzésen, ezzel nemcsak lezárta a párharcot, hanem 3-1-es hátrányból fordítva jutott tovább.
Ráadásul pontosan ugyanazt tette meg, amit a klub 2003-ban egyszer már végrehajtott Orlando ellen.
Csak erre most 23 évet kellett várni.
A meccs előtt minden szem Cade Cunninghamre szegeződött. A kérdés egyszerű volt: elbírja-e a nyomást egy olyan estén, amikor az egész város rá néz?
A válasz már az első negyedben megérkezett.
Cunningham nemcsak pontokat szerzett, hanem gyakorlatilag ő diktálta a mérkőzés minden ritmusváltását. Amikor gyorsítani kellett, gyorsított.
Amikor Orlando kezdett feljebb jönni, lelassította a tempót, szervezett, kiosztott, majd újra támadott. Végül 32 ponttal és 12 gólpasszal zárt, és ezzel a klub történetében mindössze a második játékos lett Isiah Thomas után, aki playoff-meccsen eljutott legalább 32 pontig és 12 gólpasszig.
De ez az este nem csak róla szólt.
Sokszor felmerült ebben a szezonban, hogy Detroitnak Cade mellé kell egy második ember, valaki, aki a legnagyobb pillanatokban leveszi róla a terhet. Vasárnap este Tobias Harris pontosan ezt csinálta.
A veterán csatár talán egész detroiti visszatérése óta nem játszott ilyen fontos meccset. Minden alkalommal, amikor Orlando próbált kapaszkodni, Harris válaszolt.
Kinti dobásokkal, középtávolikkal, büntetőkkel. Nem látványosan, nem hangosan… hanem úgy, ahogy a rutinos playoff-játékosok szokták. Végül 30 ponttal és 9 lepattanóval zárt, miközben a közönség gyakorlatilag minden labdaérintésénél egyre hangosabb lett.
Közben Jalen Duren is uralta a festéket, és a lepattanócsatában folyamatosan extra labdákat szerzett Detroitnak. A Pistons támadásban kiegyensúlyozott volt, de a meccset valójában megint a védekezés döntötte el.
És ebben a legnagyobb szerepet megint Ausar Thompson játszotta.
Detroit egész párharcban megmutatta, hogy fizikailag nem hajlandó hátralépni, de a hetedik meccsen már szinte fojtogató volt a nyomás, amit Orlando labdás játékosaira helyeztek.
A Magic nem kapott könnyű kosarakat, nem futott könnyű tranzíciókat, és a félpályás támadásokban gyakran teljesen tanácstalanná vált.
Persze Paolo Banchero mindent megpróbált. A Magic sztárja végül 38 pontig jutott, de egy pont után már egyedül maradt. És itt érződött igazán, mennyire hiányzott Orlando játékából Franz Wagner, aki sérülés miatt a párharc kulcspillanataiban nem tudott segíteni.
A Magic szezonja így véget ért, és Floridában valószínűleg még sokáig beszélni fognak arról, mi történt a hatodik meccs második félidejében… mert talán ott fordult meg igazán ez a párharc.
Detroitban viszont most teljesen más a hangulat.
Tizenhat év várakozás után a Pistons végre újra továbbjutott egy playoff-párharcból.
És most már nem a múltjukról beszélnek. Hanem arról, meddig mehetnek még.
Detroitnál sokáig minden arról szólt, mikor lesznek készen. Nos… lehet, hogy ezt a kérdést most végleg el lehet engedni. Egy csapat, amely 3-1-ről visszajön, majd hetedik meccsen így lezárja a párharcot, már nem épül… az már megérkezett.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
LeBron lezárta Houston álmát, továbbjutott a Lakers
