A playoffban sokszor nem az első vereség a legveszélyesebb, hanem az a pillanat, amikor egy csapat elkezd kételkedni abban, hogy valóban képes irányítani egy sorozatot.
A Cleveland számára a Keleti döntő most kezd pontosan ilyen irányba fordulni.
Nem pusztán azért, mert a New York Knicks már 2–0-ra vezet, hanem azért is, mert az első két meccs után egyre inkább úgy tűnik, hogy New York kényelmesebben mozog ebben a párharcban, miközben a Cavaliers lassan elveszíti azt a nyugodt ritmust, amely az előző körökben még működött.
A Detroit elleni széria alatt Cleveland végig olyan csapatnak tűnt, amely időnként saját magát nehezíti meg, de összességében több tehetséggel és nagyobb plafonnal rendelkezik az ellenfelénél.
A Knicks ellen viszont teljesen más a hangulat. New York jelenleg kilencmeccses playoff-győzelmi sorozatban van, és az első tizenkét mérkőzésén átlagosan 18.4 ponttal múlta felül az ellenfeleit, ami gyakorlatilag történelmi szintű dominanciának számít.
A Knicks ráadásul nem úgy néz ki, mint egy csapat, amely éppen túlteljesít vagy szerencsés szériát fut, hanem mint amely pontosan tudja, mikor kell gyorsítani, mikor kell fizikálissá tenni a játékot, és mikor kell egyszerűen kivárni, hogy az ellenfél hibázni kezdjen.
És Cleveland most egyre többet hibázik.
A Cavaliers támadójátéka nem omlott össze, csak éppen nem működik elég jól a fontos pillanatokban
Ez az egész párharc talán legfurcsább része, mert a számok alapján a Cavs támadása nem is néz ki rosszul.
A tracking adatok szerint Cleveland valójában jobb minőségű dobóhelyzeteket alakít ki, mint az előző körökben Toronto vagy Detroit ellen, csakhogy ezek a dobások most egyszerűen nem esnek be.
Ez különösen a triplavonal mögött látványos, ahol James Harden, Max Strus, Sam Merrill és Dennis Schröder sorra kapják a tiszta kinti lehetőségeket, a Knicks védekezése ugyanis tudatosan a festék védelmére épül, miközben hajlandó bizonyos gyenge oldali triplákat feladni.
Papíron ezeknek a dobásoknak sokkal jobb százalékkal kellene beesniük.
A valóságban viszont Cleveland kulcsjátékosai jóval a várható hatékonyságuk alatt dobják a triplát, és playoffban ez nagyon gyorsan rá tud ülni egy csapat önbizalmára.
Amikor az első néhány tiszta dobás kimarad, a következő döntések is lassabbak lesznek, a játékosok kevésbé támadják agresszívan a closeoutokat, és a támadójáték ritmusa fokozatosan szétesik.
A Knicks pontosan erre vár, mert New York védekezése jelenleg nemcsak fizikálisan nyomja rá a bélyegét a párharcra, hanem mentálisan is elkezdte kizökkenteni Clevelandet abból a komfortzónából, amelyben az előző körökben játszott.
Evan Mobleynek most már nem elég jól játszania, dominálnia kellene
A Cavaliers másik nagy problémája, hogy Evan Mobley túl gyakran sodródik ki a meccsekből, miközben Clevelandnek pontosan arra a verziójára lenne szüksége, amely folyamatos nyomást helyez a Knicks magasembereire a gyűrű közelében.
A második mérkőzés elején még úgy tűnt, hogy Mobley ezt megérti, mert agresszívan kezdett, korai triplákat dobott be, támadta a gyűrűt, és fizikálisan is sokkal aktívabbnak látszott.
A második félidőben viszont gyakorlatilag eltűnt a támadójátékból, nem vállalt mezőnydobást, és New York szépen lassan teljesen kivette a ritmusból.
A Knicks védekezése tudatosan arra épül, hogy besűríti a középső területeket, miközben gyors segítségekkel lezárja a könnyű ziccereket.
Emiatt Cleveland magasemberei sokszor inkább kifelé sodródnak, ahelyett hogy mély pozíciókat harcolnának ki a festékben.
Mobley viszont akkor igazán veszélyes, amikor fizikálisan játszik, faultokat harcol ki, és folyamatosan nyomást helyez a gyűrűre.
A számok is ezt mutatják: amikor sok pontot szerez közelről vagy büntetőből, a Cavaliers teljesen más csapatnak néz ki.
Amikor viszont kívül ragad és csak sodródik a játék ritmusával, Cleveland támadása sokkal könnyebben kiismerhetővé válik.
@nbanews.hu A Knicks már nem csak nyeri a meccseket… hanem lassan átveszi az egész playoff ritmusát. 🗽🔥 Az első találkozó után még lehetett azt mondani, hogy Brunson egyszerűen megmentette New Yorkot a végjátékban. A második meccs viszont már teljesen másról szólt. Ezúttal Josh Hart robbantotta fel a harmadik negyedet, Bridges megint brutális munkát végzett védekezésben, Towns pedig egyre agresszívebben támadta a Cleveland védelmét. Mire a Cavaliers próbált reagálni, a Knicks már teljesen átvette a meccs tempóját. Közben Cleveland támadójátéka a második félidőre szétesett. Donovan Mitchell próbálta életben tartani a csapatot, de a kiegészítő emberek szinte teljesen eltűntek, New York pedig ezt könyörtelenül kihasználta. A Knicks már 2-0-ra vezet a Keleti döntőben, sorozatban kilenc playoff-meccset nyert meg, és most először kezd igazán olyan érzése lenni az embernek, hogy ez a csapat nem csak egy jó playoff-futást akar… hanem tényleg döntőbe készül. 🔥🏀 NBA Knicks #cavs NBAPlayoffs Brunson NBANews Basketball #FYP #foryou
A Brunson-probléma kezd teljesen kezelhetetlenné válni Cleveland számára
Az első meccs után a Cavs agresszívebben próbálta kivenni Jalen Brunson kezéből a labdát, mert az első találkozó végjátékában gyakorlatilag egyedül fordította meg a meccset.
A gond csak az, hogy a Knicks ettől még veszélyesebb lett.
Brunson a második mérkőzésen már nem erőltette túl az izolációkat, hanem folyamatosan mozgatta a labdát, olvasta a kettőzéseket, és playoff-karriercsúcsot jelentő 14 gólpasszal zárt, miközben a Knicks másik négy kezdője együtt 77 pontot dobott brutális hatékonysággal.
És most Cleveland gyakorlatilag ott tart, hogy egyik védekezési megoldás sem tűnik igazán működőképesnek.
Ha Brunson egy az egyben marad, akkor középtávolról és faultokkal szedi szét a védelmet.
Ha agresszíven kettőzik, túl könnyen találja meg az üres embereket.
A „puha” segítségek pedig csak még több időt adnak neki arra, hogy nyugodtan olvassa a pályát és ritmust adjon az egész Knicks támadójátékának.
Ez pedig jelenleg pontosan az, amit New York szeretne.
A Cavaliers számára most kezdődik igazán ez a playoff
Papíron még mindig nincs vége semminek. Cleveland hazamegy a harmadik és negyedik meccsre, és már egyszer visszajött 0–2-ről ebben a rájátszásban.
A különbség inkább abban érződik, milyen nyugalmat sugároz jelenleg a két csapat.
A Knicks minden nehéz pillanatban stabil marad, Brunson egyre kényelmesebben irányítja a párharcot, miközben a szerepjátékosok is folyamatosan hozzák a fontos extra teljesítményeket.
Cleveland ezzel szemben egyre inkább úgy néz ki, mint egy csapat, amely bizonyos szakaszokban még mindig elit szinten tud játszani, de már nem teljesen bízik abban, hogy hosszabb időn keresztül is képes kontroll alatt tartani ezt a sorozatot.
És playoffban ez az érzés nagyon gyorsan veszélyessé tud válni.
A Knicks jelenleg nem azért tűnik ennyire erősnek, mert minden meccsen tökéletesen játszik, hanem azért, mert egy pillanatra sem látszik rajtuk a bizonytalanság.
Ez az egyik legnehezebben megszerezhető dolog a playoffban.
Sok csapat eljut addig, hogy fizikálisan vagy taktikailag contender legyen, de nagyon kevés jut el oda, hogy a nagy pillanatokban is teljesen természetesen viselkedjen.
New York most pontosan ilyen benyomást kelt, és ettől kezd igazán veszélyessé válni ez az egész menetelés.
Ez csak egy darabja annak, ami most történik az NBA-ben — egy másik fontos sztorit itt találsz:
A Thunder megmutatta, miért bajnokcsapat – a Spurs egyszerűen elfogyott
