📚 NBA Akadémia
Az elmúlt években egyre gyakrabban lehet hallani, hogy egy NBA-csapat nem tud igazolni, nem köthet bizonyos szerződéseket, vagy éppen kénytelen megválni egy fontos játékosától, mert átlépte a második apron határát.
A kifejezés elsőre bonyolultnak tűnhet, pedig a lényege egyszerű: az NBA ezzel a szabállyal próbálja megakadályozni, hogy a leggazdagabb klubok korlátlanul összevásárolják a legjobb játékosokat.
Miért vezette be az NBA?
Az NBA fizetési sapkája úgynevezett puha fizetési sapka (soft cap). Ez azt jelenti, hogy a csapatok bizonyos feltételek mellett túlléphetik a meghatározott keretet.
Korábban ez leginkább pénzkérdés volt. Aki hajlandó volt luxusadót fizetni, az továbbra is megtarthatta vagy megszerezhette a sztárjátékosait.
Ez hosszú időn keresztül kedvezett a legnagyobb piacokon működő kluboknak, amelyek sokkal könnyebben vállalták a több tízmillió dolláros pluszkiadásokat.
Az NBA ezért az új kollektív szerződésben szigorúbb szabályokat vezetett be.
Mi az első és a második apron?
A fizetési sapka fölött több határ is létezik.
- Salary Cap: a hivatalos fizetési sapka.
- Luxury Tax: ezen felül luxusadót kell fizetni.
- Első apron: itt már külön korlátozások lépnek életbe.
- Második apron: ennél a szintnél a csapatok jelentős rosterépítési korlátozásokkal szembesülnek.
Vagyis a második apron nem egy új adó, hanem egy olyan határ, amely felett a klubok egyre több lehetőséget veszítenek el.
Milyen hátrányai vannak?
Ha egy csapat átlépi a második apron szintjét, több fontos eszközről is le kell mondania.
Ilyenek például:
- nem használhat bizonyos kivételeket a szabadügynökpiacon
- jelentősen beszűkülnek a cserelehetőségei
- nem használhat korábban megszerzett trade exceptionöket
- korlátozottabbá válik az első körös draftjogok cseréje
Ha pedig egy klub több éven keresztül is a második apron felett marad, további büntetések következhetnek.
Az egyik legsúlyosabb, hogy egy jövőbeli első körös draftjoga automatikusan a draft végére kerülhet.
Miért ilyen szigorú a szabály?
A liga célja az volt, hogy kiegyensúlyozottabbá tegye a bajnokságot.
Korábban egy tehetős tulajdonos gyakorlatilag pénzzel is megoldhatta, hogy hosszú éveken át együtt tartsa sztárjátékosait.
A második apron ezt próbálja megnehezíteni. Nem tiltja meg a magas fizetéseket, de arra kényszeríti a klubokat, hogy sokkal tudatosabban tervezzék meg a keretüket.
Miért hallani róla ennyit?
Manapság szinte minden nagyobb szerződésnél előkerül ez a kifejezés.
Amikor egy játékos kisebb fizetést fogad el, vagy egy csapat váratlanul elcserél egy fontos kosárlabdázót, sokszor a második apron áll a háttérben.
Jó példa erre Victor Wembanyama friss szerződéshosszabbítása is.
A francia klasszis nem élt a lehetőséggel, hogy szerződése még magasabb összegre emelkedjen, ami nagyobb mozgásteret hagyhat a Spursnek a fizetési sapka alatt.
A következő években várhatóan egyre több hasonló döntést láthatunk, hiszen a csapatok számára már nemcsak az számít, hogy megszerezzék a sztárokat, hanem az is, hogy hosszú távon is versenyképes keretet tudjanak fenntartani.
💬 Összegzés
A második apron az NBA egyik legfontosabb modern szabálya, amely alapjaiban változtatta meg a csapatépítést.
A klubok ma már nemcsak azt mérlegelik, kit szeretnének megszerezni, hanem azt is, hogy egy új szerződés milyen hatással lesz a fizetési sapkára és a jövőbeli mozgásterükre.
Ezért fordul elő egyre gyakrabban, hogy még a legnagyobb sztárok is hajlandók engedni a fizetésükből, ha ezzel növelhetik csapatuk bajnoki esélyeit.
