Az NBA idei újoncversenye ritkán látott módon nem egy domináns játékosról, hanem egy kiegyenlített párharcról szólt.
A szezon végéhez közeledve már nem az a kérdés, ki produkál nagyobb számokat, hanem az, ki tudta jobban átírni a saját csapata történetét.
A kezdeti hype egyértelműen Cooper Flagg köré épült Dallasban, és ezt a teljesítménye sokáig indokolta is.
Az újonc magasember már az első hónapokban vezérré lépett elő, és olyan számokat hozott, amelyekkel nemcsak a saját évfolyamát, hanem több történelmi összehasonlítást is megközelített.
21,2 pont, 6,6 lepattanó és 4,5 gólpassz meccsenként, ráadásul védekezésben is aktív jelenléttel. Ezek a számok általában elegendőek lennének ahhoz, hogy valaki egyértelmű Év Újonca legyen, különösen egy olyan játékostól, aki még a 19. születésnapját sem töltötte be a szezon elején.
Csakhogy Kon Knueppel egészen más utat választott Charlotte-ban. Nem ő lett a rendszer központja, nem nála volt a legtöbb labda, mégis folyamatosan jelen volt minden fontos pillanatban.
A játéka nem látványos dominanciára, hanem stabil hatékonyságra épül, és ez idővel elkezdte átbillenteni az erőviszonyokat.
18,7 pontja, 5,3 lepattanója és 3,4 gólpassza nem marad messze Flagg számaitól, miközben dobáshatékonyságban és különösen hárompontos dobásban egyértelműen előrébb jár. 43 százalékkal dob kintről, ráadásul rekordtempóban termeli a triplákat, ami már most történelmi szintű újoncszezont jelent.
A különbség azonban nem a boxscore-ban válik igazán láthatóvá, hanem abban, amit ezek a teljesítmények eredményeznek.
Charlotte győzelmeinek száma több mint duplázódott az előző szezonhoz képest, és az év eleje óta a liga egyik legjobban működő csapatává vált.
Ezzel szemben Dallas visszalépett, és hiába érkezett a draft első választottja, a csapat nem tudott stabil identitást kialakítani.
Flagg gyakran egyedül próbálja megoldani a helyzeteket, ami látványos estéket hoz, de kevésbé épít tartós rendszert.
Knueppel ebben a közegben nemcsak egy jó újonc, hanem egy működő csapat egyik kulcseleme lett.
Kevesebb labdaérintéssel, gyorsabb döntésekkel és hatékonyabb játékkal járul hozzá a sikerhez, ami hosszabb távon sokkal nagyobb értéket képvisel.
A szezon végére így a kérdés már nem az, ki a nagyobb tehetség, hanem az, ki tudott valódi hatást gyakorolni a pályán kívül is érzékelhető eredményekre. És jelenleg ez a különbség Knueppel felé billenti a mérleget.
A következő hetek már nem ezen változtatnak, inkább csak megerősítik: ez a párharc nem most dőlt el végleg, hanem egy többéves rivalizálás első fejezetét írta meg.
