Az NBA-ben egy szezon alatt elképesztő mennyiségű kosár gyűlik össze. Több tízezer játékperc, rengeteg dobás, elzárás, ütközés, eladott labda és váratlan megoldás.
Ennyi meccsnél már nem elég pusztán az emlékezetre hagyatkozni, mert a legfontosabb minták sokszor éppen a részletekben bújnak meg.
Ebben segítenek a fejlettebb statisztikák, amelyek azt próbálják megmutatni, ki miben ad hozzá a legtöbbet a csapata sikeréhez.
Az egyik ilyen mutató a Net Points, amely leegyszerűsítve azt méri, hogy egy adott játékelemben mennyit nyer a csapat egy játékossal a pályán.
Nem csak a látványos pillanatokat jutalmazza, hanem a hatékonyságot és a mennyiséget is együtt nézi. És amikor így bontjuk részekre a szezont, nagyon izgalmas kép rajzolódik ki az NBA legjobbjairól.
A háttérben dolgozó nyertesek
Nem a legnagyobb sztárok közé tartozik, mégis Toumani Camara neve került az élre a labdavesztések kikényszerítésében.
A Portland játékosa nem egyszerűen agresszív védő, hanem kifejezetten kellemetlen ellenfél: jól érzi, mikor kell beleállni egy ütközésbe, mikor lehet faultot kiharcolni, és hogyan lehet kizökkenteni a támadót.
Az ilyen játékosok nem mindig kerülnek reflektorfénybe, de hosszú távon rengeteg pluszt adnak a csapatuknak.
A kispadról érkező játékosok között Ajay Mitchell emelkedett ki az Oklahoma Cityből. Ez önmagában is sokat mond a Thunder rendszeréről, amely évek óta kiválóan fejleszti a fiatalokat.
Mitchell nem hangos szezonnal hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy amikor pályára került, stabilan emelte a csapat játékát mindkét oldalon.
A lepattanózásnál Amen Thompson első helye elsőre meglepő lehet azoknak, akik csak a meccsenkénti számokat figyelik. A Houston játékosa azonban nem pusztán gyűjti a lepattanókat, hanem közben az ellenfelét is távol tartja a labdától. Ez az a fajta hatás, amit a sima boxscore nem mindig ad vissza, a csapat számára viszont óriási érték.
Ugyanebbe a kategóriába tartozik Jalen Duren is, aki a visszarakásoknál volt a liga egyik leghasznosabb embere. A Detroit centere fizikálisan folyamatos nyomást helyez a gyűrű környékére, és ha egy védő egy pillanatra is elfelejti kizárni, abból azonnal könnyű két pont lehet.
A támadójáték legélesebb fegyverei
Luka Doncic neve szinte automatikusan felmerül, ha a nehéz dobásokról van szó, és ez most sem változott. A fadeaway és a hátralépős dobások határán mozgó arzenáljával ismét az élmezőnybe került.
Nem feltétlenül ő dobja ezeket a legszebb százalékkal, de akkora volumenben és olyan magabiztossággal vállalja őket, hogy összességében így is kiemelkedő marad.
Passzolásban Cade Cunningham végzett az élen, ami jól mutatja, mekkorát nőtt a Detroit irányítója. A játékában az a legértékesebb, hogy egyszerre látja a gyűrű felé mozgó magasembereket és a kinti dobókat is.
Nem csak kiosztja a labdát, hanem helyzetet teremt, ráadásul ezt kevés hibával teszi. Amikor egy irányító ennyire jól egyensúlyoz a kreativitás és a kontroll között, abból általában elit szezon születik.
A tripladobásnál Jamal Murray vitte el a képzeletbeli díjat. A Denver hátvédje eddig sem volt gyenge távolról, de az idei szezonban egyértelműen szintet lépett.
Veszélyes elkapásból, és ugyanúgy veszélyes labdavezetésből is, ami különösen nehezen védhető kombináció. Az ilyen játékosokat nem lehet egyszerűen lesegíteni vagy rájuk zárni, mert egy pillanat alatt megtalálják a rést.
A középtávoli dobásoknál Shai Gilgeous-Alexander volt a legjobb, ami tökéletesen illik a játékához. Az NBA egyre inkább a gyűrű és a tripla köré épül, ezért különösen nagy érték, ha valaki a két terület közötti zónát is elit szinten használja.
Shai nemcsak bedobja ezeket a helyzeteket, hanem faultokat is kiharcol belőlük, ami tovább növeli az értékét. Kevés játékos van ma a ligában, aki ennyire kifinomultan bánik ezzel a fegyverrel.
A floaterek mestere Donovan Mitchell lett. Az ilyen dobás különösen fontos az alacsonyabb hátvédeknek, akik nem mindig tudják tisztán befejezni a támadást a magas védők között.
Mitchell viszont kiválóan érzi a ritmust és a távolságot, így akkor is veszélyes marad, amikor már nem jut el egészen a gyűrűig.
Ha viszont már a gyűrűt említjük, ott ismét Giannis Antetokounmpo dominált. Kevés játékos támadja olyan erővel és olyan következetességgel a festéket, mint a Bucks sztárja.
Nemcsak odaér, hanem be is fejezi a helyzeteket, ráadásul rengeteg akciót saját maga teremt meg. A gyűrű közeli hatékonyságban egyszerűen más szintet képvisel.
Tranzícióban Tyrese Maxey bizonyult a leghasznosabbnak. A Philadelphia hátvédje elképesztő sebességgel vált át védekezésből támadásba, és nem csak futja az üres területeket, hanem sokszor maga alakítja ki a lehetőséget.
Ez fontos különbség, mert a nyílt pályás játékban nem mindegy, hogy valaki csak befejező, vagy ő indítja el az egész akciót.
A legnagyobb pillanatok embere
A szoros végjátékoknál ismét Shai Gilgeous-Alexander neve került elő. Ez talán még többet mond róla, mint a középtávoli dobásoknál elért első helye.
A clutch percekben nem elég jól dobni. Ott döntést kell hozni, faultot kiharcolni, megfelelő helyre passzolni, és közben vigyázni a labdára. Shai ebben is elitnek bizonyult, vagyis nemcsak termel, hanem akkor termel, amikor a legjobban számít. A védekezés ura
A védekezésben Victor Wembanyama végzett az első helyen, ami aligha meglepetés annak, aki látta játszani ebben a szezonban. Nem pusztán blokkol, hanem megváltoztatja az ellenfél gondolkodását.
Az ellenfelek más döntéseket hoznak, amikor ő ott áll a festék közelében, és ez az a hatás, amit nagyon nehéz teljesen számokba önteni. Wembanyama nemcsak a saját emberét védi, hanem az egész pályarészt uralja maga körül.
Összességében is Shai lett az első
Az összképet nézve Shai Gilgeous-Alexander végzett az élen. És ez azért fontos, mert nem egyetlen kiugró terület húzta fel.
Erős volt a középtávoliban, kiváló volt a szoros végjátékokban, rengeteg faultot harcolt ki, és összességében folyamatosan pozitív hatással volt az Oklahoma City támadójátékára.
Lehet vitatkozni azon, hogy egyes kategóriákban Jokic, Luka vagy akár Kawhi Leonard is közel volt hozzá, de a teljes szezon lenyomatát nézve a számok Shai mellett szólnak.
Ez a lista közben arra is emlékeztet, hogy az NBA-t ma már nem lehet kizárólag pontátlagokkal leírni. Van, aki a ritmusváltásaival dönt meccset, van, aki a kinti dobásával, más a lepattanózásával vagy a védekezésével.
A liga legnagyobb értékei sokszor nem ott rejtőznek, ahol először keresnénk őket.
A kategóriák győztesei röviden
Labdavesztések kikényszerítése: Toumani Camara
Fadeaway: Luka Doncic
Legjobb cserejátékos hatás: Ajay Mitchell
Passzolás: Cade Cunningham
Tripla: Jamal Murray
Középtávoli: Shai Gilgeous-Alexander
Floater: Donovan Mitchell
Gyűrű közeli befejezés: Giannis Antetokounmpo
Lepattanózás: Amen Thompson
Visszarakások: Jalen Duren
Tranzíciós támadás: Tyrese Maxey
Clutch támadójáték: Shai Gilgeous-Alexander
Védekezés: Victor Wembanyama
Összesített első hely: Shai Gilgeous-Alexander
